Miskolc ismét példát mutatott az országnak. A Földes ügye után – ezúttal az avasi emberek – újra bátran és határozottan álltak ki iskolájukért, az igazukért. Az összefogásnak köszönhetően elérték, hogy a hatalom vegye őket végre emberszámba, foglalkozzon a véleményükkel, s ha korábban hibás döntést is hozott, akkor a gyerekek, a pedagógusok, az iskola érdekében hajlandó legyen azt felülvizsgálni.
Kriza Ákost megvilágosítottuk. A város polgármestere bő két hete még úgy reagált a Kazinczy iskola újonnan kinevezett igazgatójával kapcsolatos botrányra, mint egy előkelő idegen, akinek semmi köze ehhez az egészhez. Az események igazolták, hogy dehogyis nincs. Nagyon is sok köze van hozzá. A botrány abban a városban tört ki, amit ő, jól, rosszul, de immár négy éve vezet. Nem tárhatja szét a karját, hogy nincs mit tennie, ha a segítségét kérik.
Erre persze nem magától jött rá. Kellettek ehhez a tanárok, a bátor szülők, akik a város, az egész ország figyelmét felhívták a problémára, kellettek ehhez azok az újságírók, akik segítettek abban, hogy az ügyről hallhassanak azok is, akik nem itt élnek, s bizony, kellettünk hozzá mi, képviselők is, pártállástól függetlenül, akik itthon, vagy a parlamentben szóvá tettük az eljárás tarthatatlanságát. Mert ez a dolgunk.
És kellett ehhez az a Balog Zoltán miniszter is, aki kizökkentette Kriza Ákost sunnyogó semmittevéséből, amikor kérte, tegye magát hasznossá, ő is végezze a dolgát, s közvetítsen a vitás ügyben az állam és a miskolciak között.
Kriza Ákost megvilágosítottuk. Mi, mindannyian.
Földesi Norbert
avasi önkormányzati képviselő
