Orbán Viktor Japánban megismételte, hogy nem akar magyar eurót. Nem akar, holott az elmúlt évek megmutatták, hogy Szlovénia, Észtország és Szlovákia, amelyek megteremtették az euró bevezetésének feltételeit, jól jártak. Miközben Magyarországon több százezer embernek, önkormányzatoknak és bankoknak okoz súlyos veszteségeket az árfolyam-ingadozás, az eurót bevezető országokban ez ismeretlen. Az euró biztonságot jelent, az árfolyamkockázat megszűnése pedig javítja a vállalkozások versenyképességét.
Magyarország tehát jól járna az euró bevezetésével, Orbán viszont nem; ezért utasítja el. Az euró ugyanis megköti a gazdaságpolitika kezét, szigorú költségvetési politikát kíván, le kell mondani az árfolyammal folytatott játékról. Orbán és Matolcsy három éve tudatosan rontja a forint árfolyamát, ezért kerül ma az euró 270 helyett 300 forintba. Ahol euró van, ott a kormánynak nincs ilyen lehetősége.
Orbán büszke arra, hogy a hiány, az infláció és a kamat megközelítette az euró bevezetéséhez megkívánt szintet. Mindezt azonban egyszeri eszközökkel érte el és maga is tudja, hogy ezek az eredmények fenntarthatatlanok. Az a kormány, amely fenn akarná ezt tartani, amely valóban csökkenteni akarná az államadósságot, nem utasítaná el az euró bevezetését.
A Demokratikus Koalíció azt kezdeményezi, hogy a következő kormány lépjen be az euró előszobájába, és még a 2010-es években vezesse be az eurót.
Bauer Tamás
alelnök (DK)
