Az amerikai származású Glenn Cooper amellett, hogy szerző, forgatókönyvírással és produceri munkával is foglalkozik, valamint rendelkezik egy régészeti diplomával is.
Hogy van-e köze ezeknek a Holtak könyvtárához? A válasz: igen. Többek között egyetemi tanulmányai során szerzett ismereteket is felhasználta a történet megírása során. Elsőre bizarrnak tűnhet, hogy mit keres egy krimiben egy régészeti ásatás, de nem kell aggódni: Cooper a bizonyíték arra, hogy a klasszikus krimi kereteit átlépve-tágítva, kis kitérőt téve lehet másképp is – és jól is – csinálni.
A történet in medias res módon kezdődik: 2009. májusában New Yorkban egy meggyilkolt személynél találnak egy koporsót ábrázoló képeslapot, rajta a halál dátumával. Nem telik sok időbe, hogy kiderüljön: a halott egy gyilkosságsorozat hatodik áldozata, és a kapcsot ezek a kártyák jelentik, amelyeket mindegyikük postán kapott meg még életükben. (Nem mondom, ez elég beteg elmére vall.) És a gyilkos, aki két hét alatt tett el hat embert láb alól, még szabadlábon sétafikál az utcákon, rettegésben tartva a nagyváros lakóit…
Minek után az eredetileg megbízott nyomozó „kidől a forgalomból”, a Doomsday-ügy névre keresztelt gyilkossági esetek a híres Will Piper FBI-ügynök feladata lesz, aki az FBI történelmében rekordernek számít a sorozatgyilkosok kézre kerítésének versenyszámában. Úgyse neki, nincs ínyére a dolog, mert keresztbe tesz a nyugdíjba vonulásig hátralévő idejéről szövögetett terveinek. De lehet is vitatkozni vele, hogyan jár jobban: magányos tengődés otthon vagy kocsmában egy whisky-s pohár társaságában, vagy igazságszolgáltatás a csinos, fiatal női ügynöknővel, Nancy Limpinskivel az oldalán?
A nyomozással előrehaladtával azonban egyre több sötét és titokzatos részlet lát napvilágot, úgy szaporodnak a nyitott, megválaszolatlan kérdések – nem kis fejtörést okozva ezzel főhősünknek. Van is min tanakodnia, hiszen az összefüggést térben és időben átívelő bizonyítékok között kell meglelnie. Vajon mi köze lehet egymáshoz a Jelenések könyvének, Churchillnek, a nevadai sivatag 51-es körzetének, a hollywoodi filmforgatókönyveknek, a középkori brit apátságoknak és a századforduló utáni gyilkosságoknak? Valamint, hogyan kerül képbe egy feledésbe merült földalatti könyvtár, és milyen titkokat rejt évszázadok óta?
Ahogyan a cselekményből látszik, a Holtak könyvtára meglehetősen gyors tempójú, és a tér-idő közti ugrálások-váltások miatt észnél kell lenni olvasás közben. A koncentrálás kifizetődik, hiszen ez által izgalmas utazásban lehet részt venni, miközben az összeesküvés-elmélet darabkái szépen a helyükre kerülnek. Továbbá, a fő alapanyagon, vagyis a krimire és a thrillerre jellemző sajátosságokon kívül megvan más minden összetevő is, amely ma egy regény sikeressé tehet: szerelem, erotika, rejtély, misztikum, összeesküvés, történelem – gyakorlatilag bárki találhat kedvére valót, amiért érdemes lehet elolvasni a könyvet.
A szerző stílusa korrekt, a trilógia első részének olvasása nem okoz különösebben gondot, miközben a lapok lendületesen pörögnek. Ez köszönhető az emberi kíváncsiságnak is, hiszen nyilván feszülten várja az olvasó a végkifejletet, azaz az ügy megoldását. Gingantikus csavarokra azonban ne számítson – viszont a sorozat nem is erre épül, hanem a fentebb már említett, a krimiben frissítően ható műfaji egyvelegre.
Érdekességet jelent még, hogy maga a főhős, Will Piper a nem kevés ügyes-bajos gondja (szakmai kegyvesztettség, alkoholizmus, romokban heverő magánélet, enyhe burnout-szindróma) mellett mit kezd a gyilkossági esettel, személyesen hogyan oldja meg, dolgozza fel. Merthogy kénytelen újra visszatérni abba a világba, amellyel szemben kettős érzéseket táplál: egyrészt szereti, s eltökélten sittre akarja vágni a bűnöst, másrészt gyűlöli, mert közben saját magával is démoni küzdelmet kell vívnia.
Összességében, kellemes és szórakoztató olvasmány a Holtak könyvtára, mely bár nem úttörő a műfajban, a cselekmény összetettsége, bonyolultsága miatt mindenképpen megér egy misét. A krimi kedvelői minden bizonnyal kedvelni fogják a regényt (és a folytatását, a Lelkek könyvtárás is), míg a klasszikusabb bűnügyi történetek szerelmesei valószínűleg kevésbé. Mindaddig pedig vigyázzon magára a kedves olvasó, nehogy a könyvbeli rejtélyek és összeesküvések lelepleződés miatt holtra váljon még a végén.
