Több mint két évszázada, az Emberi Jogok Nyilatkozata óta, közhely, hogy az embernek vannak elidegeníthetetlen jogai. Olyanok, amiket nem kell semmiféle kötelességteljesítéssel „kiérdemelni”, ami pusztán amiatt illeti meg őt, hogy embernek született és a Teremtő képe mását viseli. Ilyen az élethez és az emberi méltósághoz való feltétlen és korlátozhatatlan jog.
A Fidesz és a Jobbik jobboldali populistái, továbbá az Érpatak polgármesteréhez hasonlók ezt nem hajlandóak megérteni. Makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy nekik a választás arra is jogot adott, hogy embertársaikról erkölcsi ítéletet mondva megtagadják tőlük a közösség segítségét. Erkölcsi ítéletük pedig hogy, hogy nem, mindig a legszegényebb, legnyomorultabb réteget, leggyakrabban a cigányságot sújtja.
A szociális tűzifára való jogosultság egyetlen szempontja a rászorultság. Csak az lehet a kérdés, hogy képes-e az igénylő a szociális tűzifa nélkül elhárítani a maga és családja feje fölül a megfagyás veszélyét. Sem a település jó hírnevének védelme, sem a közmunka során tanúsított szorgalom és megbízhatóság nem lehet föltétele annak, hogy a polgármester a közpénzből segítséget nyújtson valakinek a fagyhaláltól való megmeneküléshez.
A Demokratikus Koalíció élesen tiltakozik az érpataki polgármester ezzel ellentétes gyakorlata ellen, és köszönetet mond Szabó Máté ombudsmannak, hogy erre az alkotmányos visszásságra határozottan rámutatott.
