Rubint Réka: „Imádtam a Frakkot, nagyon szerettem Frédi-Bénit, a Magyar
Népmeséket, Mazsola és Tádét. Próbálom a gyerekeket azokon a meséken
tartani, amiken mi is felnőttünk, szeretik ők is. Nagyon szeretem a mesés
fordulatokat is – imádom a spontán dolgokat.
Történeteket szoktam mesélni az életemből…
Történeteket szoktam mesélni az életemből a gyerekeknek, és nagyon
szeretik. Nagyon szerettem gyerekkoromban hallgatni Édesanyám Édesanyjától
olyan történeteket, amik vele történtek – imádtam. Talán ennek az emléke
nyomán van az, hogy én is szívesen mesélek a gyerekeknek egy-egy olyan
történetet, amit tátott szájjal hallgatnak, és mindig kérik, hogy meséljem
el újra és újra. Van, hogy egy-egy szófordulatot nem úgy használok, és
kijavítanak – már annyira emlékeznek rá.” További részletek:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-333
Éles István: „Az én nagyapám nagyon nagy mesélő volt, és olyan mesélő, aki
maga találta ki hirtelen hamarjában a meséit. Misi Mókus kalandjaira
aludtam el gyerekkoromban – Misi Mókus kalandjai hatszázhetvenhét
felvonásban. Gyakorlatilag ez a Misi Mókus lehet, hogy én voltam, nem
tudom. A meséknek tulajdonképpen már az elejére sem emlékszem, de az az
igazság, a végére végképp nem, mert akkor már aludtam.
Hétköznapi dolgokat mondott: Misi Mókus kiment a Hold utcai csarnokba…
Azt tudom, hogy mindig úgy kezdődött, hogy Misi Mókus kalandjai – és akkor
itt jött valami egészen elképesztő szám -, és mondta, mondta, mondta, míg
el nem aludtam. Hétköznapi dolgokat mondott: Misi Mókus kiment a Hold utcai
csarnokba, és ilyesmiket. Nagyon élveztem, mert a hétköznapokról mesélt, és
ettől volt érdekes, mert ha a Misi Mókus is oda jár, akkor az egy nagyon jó
hely lehet – ennek én is örülhettem, hogy én is oda járhatok.” További
részletek: http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-333
