Papadimitriu Athina: „Nem bánnám, ha lenne egy olyan darab, amiben a két lányommal együtt tudok játszani. Ők is színésznők – Anna a veszprémi, Nóri a kecskeméti színház tagja -, és azon kívül hogy szépek, nagyon tehetségesek is. Olyan jó lenne velük együtt csinálni valamit. Nem akarok nagy arcú lenni, de hiányzik a katarzis – az életben, a színpadon, mindenhol. Egy olyan előadás kellene, amiben megvan, amitől felszakadnak az érzelmek.
Nem olyan régen mutattuk be a Vértestvérek című darabot, a Turay Ida Társulattal. Én játszom a főszerepet – egy anya, sok gyerekkel, kevés pénzzel, férj nélkül. Baromi jó szerep, tényleg olyan, mint egy sorstragédia. A vége nem tud boldog lenni, mert a két gyermeke meghal az asszonynak. De én, aki hiszek a sorsban, képes vagyok már elfogadni azokat a helyzeteket, amiket az élet produkál. Ha varázsló lennék, akkor azt szeretném varázsolni az életben, hogy az emberek mindig lássanak reményt, higgyenek, és szeressenek, legyenek őszinték, és természetesek.
Ha az ember tényleg hisz abban, hogy a dolgok nem véletlenül történnek – hogy a sors meg van írva valamilyen szinten, hogy az utat végig kell járni, amiért te leszülettél -, akkor ha neked az a sorsod, hogy végigélj egy katasztrófát, vagy drámát, akkor meg kell próbálni azt elfogadni. Persze, hogy nem lehet örülni, boldognak lenni, de azt kell mondani, hogy nekem ez volt a sorsom – hogy ezt megéljem -, nekik ennyi volt az életben megadva. Én ezt azóta gondolom így, mióta megéltem ezt, mint testvér. Nekem meghalt a 23 éves, ereje teljében lévő, baromi tehetséges, energikus öcsém egy autóbalesetben. Végignéztem Édesanyámat, ahogy elvesztette a testvéremet. Menni kell tovább, és az embernek el kell tudni fogadni, hogy ez megtörténik. Hinni kell azt, hogy neki más feladata van. Máshol, más feladata van, és itt ennyi, elvégezte a dolgát.
Az utolsó gyermekem születése, nekem megmutatta, hogy bizony létezik valaki, valami, a rendező, az Isten, aki ezeket a dolgokat rendezi. A harmadik kislányom, olyan szinten kapcsolódik a testvéremhez, hogy azt mondtam, ennyi véletlen nem fordulhat elő – olyan szinten vannak jelek, hogy ennek a gyereknek meg kellett születni. Nem mondom, hogy a testvérem született újjá, mert nem ezt érzem, hanem azt, hogy ő küldte ide.”
A teljes interjút itt meghallgathatják:
http://www.sztarportre.hu/musorok.php?id=255&keepThis=true&
Papadimitriu Athina életrajzi könyve:
http://www.athina.info.hu/2010/10/18/papadimitriu-athina-eletrajzi-konyve-mar-a-boltokban/
Molnár Szabolcs
