Hivatalosan is felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére a budapesti szeparált, kötényes gyógyfürdőzés 450 éves, ma is élő hagyománya. Az elismerést a kötényes fürdőkultúra utolsó bástyáját őrző közösségek – a Rudas Nők Társulás és a Rudas Polgári Kör – kezdeményezték. A döntés jelentős lépés a világszerte egyedülálló budapesti szeparált fürdőkultúra megőrzésében és népszerűsítésében. A kezdeményezők hosszú távú célja, hogy a hagyomány az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára is felkerüljön.
Budapest az egyetlen város a világon, ahol együtt található meg a több mint 100 forrásból fakadó gyógyvízkincs, a történelmi fürdők páratlan együttese, valamint az Európában unikális, szeparált, kötényes gyógyfürdőkultúra. A szeparált fürdőzés már 450 éve, a török hódoltság korától határozza meg a főváros fürdőéletét. A budapesti kötényes gyógyfürdőzés világszerte egyedülálló, komplex egészségügyi és kulturális érték, generációkon át öröklődő, közösségformáló erő. Budapesten a szeparált fürdőzés lehetősége az évek során fokozatosan megszűnt: a Rác és Király Gyógyfürdők bezártak, a Gellértben pedig 2013-ban megszűnt a nemek szerinti elkülönítés. Mára a Rudas maradt az egyetlen fürdőnk, ahol ez a több évszázados hagyomány fennmaradt – köszönhető a több száz fős, multikulturális közösségének, amely őrzi és élteti.
Több mint fürdőzés: szabadság, gyógyulás és közösség
A Rudasban a női és férfi napokon a vendégek a fürdő által biztosított pamutvászon fürdőkötényt viselnek. Ez a sajátos fürdőzési forma ötvözi a gyógyvíz jótékony hatását, a testi-lelki felüdülést, az emberek kapcsolódását és a történelmi hagyományt. A fürdőkötény csökkenti a ruházatból fakadó társadalmi különbségeket, a medencetér zárt és diszkrét világa pedig biztonságos, szorongásmentes, felszabadító közeget teremt. A Rudas közösségében egyaránt találunk fiatalokat és idősebbeket, egészségeseket és gyógyulni vágyókat, valamint olyan embereket is, akik kulturális, vallási, egészségügyi, mentális vagy szociális okoknál fogva máshova nem szívesen mennek. Mindannyian nyugodt, nyitott, elfogadó környezetre vágynak. A rendszeres találkozásokból barátságok, támogató kapcsolatok és generációkon átívelő közösségek születnek. A Rudas szeparált fürdőkultúrája nem pusztán egy régi szokás továbbélése, hanem egy olyan életforma és tudás, amely a gyógyvízre, a gyógyszolgáltatásokra, a pihenésre, az egymásra figyelésre épül.
Ungi Mariann, a Rudas Nők Társulás ügyvivője kiemelte: „Közel negyven éve járok gőzbe, kizárólag a női napokon. Az első pillanattól megfogott a meztelenség adta szabadság, a történelem közelsége, a zavartalan énidő. Nagyon sokat jelent nekem a női napok természetes, könnyed, szeretetteljes légköre. Tavaly tudatosult bennem igazán, hogy mi, akik évtizedek óta idejárunk, nemcsak részesei, hanem őrzői és továbbvivői is lettünk ennek a hagyománynak.”
Iványi Krisztina, a Rudas Nők Társulás alapítója elmondta:„Számomra a női nap a teljes relaxációt jelenti. A női tér különleges energiája már huszonöt éve segít abban, hogy valóban kikapcsolódjak és feltöltődjek. A Juventus forrás pedig – nevéhez híven – fiatalon tart minket.”
A nemzeti elismerés után az UNESCO a cél
A szeparált, kötényes gyógyfürdőzés Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére való felkerülése nemcsak elismerés, hanem lehetőség is, hogy a budapesti fürdőkultúra megőrzése nagyobb figyelmet kapjon, és ez a különleges, világszerte egyedülálló hagyomány hosszú távon is elérhető legyen.
„Köszönjük Borosné dr. Szűts Ildikónak, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. vezérigazgatójának, hogy kiállt az ügyünk mellett, és megerősítette a teljes, szeparált női és férfinapok megtartását a Rudasban. Bízunk benne, hogy a nemzeti jegyzékre kerülés hozzájárulhat további szeparált napok bevezetéséhez is. A jelenleg zárva tartó történelmi fürdőink, a Király, a Rác és a Gellért újranyitásakor pedig fontos szempont lesz ennek az egyedülálló budapesti hagyománynak a megőrzése. Hosszú távú célunk, hogy a kötényes fürdőkultúra egyszer az izlandi uszoda kultúrához vagy a finn szaunakultúrához hasonlóan az UNESCO szellemi kulturális örökségének nemzetközi elismerését is elnyerje.” – hangsúlyozzák a kezdeményezők.
Budapest 1934-ben kapta meg a „Fürdőváros” címet, elismerve a főváros rendkívüli termálvízkincsét és nemzetközi jelentőségű fürdőkultúráját. A mostani döntés ennek az örökségnek egy különleges fejezetére irányítja rá a figyelmet. Megőrzése nemcsak a múlt tiszteletéről szól, hanem arról is, hogy a jövő generációi számára is elérhető maradjon egy olyan közösségi és gyógyulási forma, amely Budapest kulturális identitásának fontos része.
