Múzeumpedagógiai Nívódíjban részesült a Herman Ottó Múzeum „Láthatáron túl – inkluzív utazás a Herman Ottó Múzeumban” című, látássérültek számára kidolgozott foglalkozássorozata. Az országos szakmai elismerést a Szépművészeti Múzeumban szeptember 28-án, a 24. Országos Múzeumpedagógiai Évnyitón adta át Sári Zsolt, a közgyűjteményekért és örökségvédelemért felelős államtitkár, Nagy Magdolna, a Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ igazgatója és Cseri Miklós, a Szentendrei Skanzen főigazgatója.
A Múzeumpedagógiai Nívódíj 2003 óta a múzeumi szakma egyik rangos szakmai elismerése. Olyan, saját fejlesztésű és más intézmények számára is adaptálható kezdeményezéseket díjaz, amelyek új módszerekkel, magas szakmai színvonalon segítik a múzeumi tudás közvetítését.
A díjátadón a Vakok és Gyengénlátók Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesülete részéről Bukovenszkiné Borza Mária volt jelen. A Herman Ottó Múzeum képviseletében dr. Hajdú Ildikó általános igazgatóhelyettes, Czárné Kovács Eszter, a Múzeumpedagógiai Osztály vezetője, Bay Judit, a Kommunikációs és Közönségkapcsolati Osztály vezetője, Sinka Tímea múzeumpedagógus, Szabóné Mádai Veronika múzeumpedagógus és Broda Éva múzeumpedagógiai asszisztens vette át a díjat.
A Herman Ottó Múzeum díjazott programja abból az alapvetésből született, hogy a múzeumi akadálymentesség nem ér véget az épületbe való bejutás lehetőségével: a kiállítások tartalmának, a tárgyaknak és a hozzájuk kapcsolódó történeteknek is hozzáférhetővé kell válniuk.
A fejlesztést komoly szakmai előkészítés előzte meg. A múzeum munkatársai a Vakok és Gyengénlátók Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesületének szakembereivel közösen gondolkodtak a biztonságos útvonalaktól a megfelelő információközlésig, és velük tesztelték az első foglalkozást is. A módszertan kialakítását hazai tapasztalatok és egy krakkói Erasmus-tanulmányút jó gyakorlatai is segítették.
A program egyik legfontosabb felismerése, hogy a látássérültek múzeumi élménye sem építhető kizárólag a tapintásra. A foglalkozások ezért egyszerre szólították meg a tapintást, a hallást és a szaglást, miközben a személyes emlékek és a közösségi élmények is fontos szerepet kaptak.
A három alkalomból álló sorozat három különböző múzeumi világba vezette a résztvevőket. A Pannon-tenger Múzeumban fosszíliák, kőeszközök, természeti hangok és illatok segítségével elevenedett meg az évmilliókkal ezelőtti környezet. A Miskolci Galéria Horváth Marcell A város közepén című kiállításában a különböző anyagok megtapasztalása a gyermekkori játszóterek személyes emlékeit hívta elő. Az Élő népművészet kiállításhoz kapcsolódó foglalkozáson pedig a gyapjú, a vessző, az agyag és a bőr vezette el a résztvevőket a hagyományos mesterségekhez. Az alkalmakat zene, közös éneklés és hangszeres élmény tette teljessé.
A Láthatáron túl így nem egy meglévő múzeumi program egyszerű adaptációja, hanem olyan multiszenzoros, élményalapú múzeumpedagógiai módszer, amely már a tervezés során a látássérült emberek tapasztalataiból indul ki. A Nívódíj ennek a közösen kialakított szemléletnek és a mögötte álló szakmai munkának az országos elismerése.
