Amikor a sztrájk a lakosság alapvető szükségleteinek biztosítását érinti (például orvosok, vagy tanárok munkabeszüntetése, és ilyen a szociális ágazatban dolgozók sztrájkja is), a munkáltatónak és a munkavállalóknak meg kell állapodniuk az úgynevezett „még elégséges szolgáltatásról”, azaz a szolgáltatásoknak arról a minimális szintjéről, amely mellett a lakosság alapellátása még megfelelően biztosítva van. Ha nem sikerül megegyezni, bármelyik fél a bíróságtól kérheti ennek megállapítását.
A SZÁD és az MKKSZ elő is terjesztette javaslatát a még elégséges szolgáltatásokról, de a munkáltatói jogokat gyakorló kormány ahelyett, hogy előállt volna a sajátjával, egyszerűen csak visszaküldte a szakszervezeti ajánlatot azzal, hogy újat kér. A SZÁD és az MKKSZ ezért 2020 februárjában bírósághoz fordult, és bár az elsőfokú győzelem és a másodfokú pervesztesség után a Kúria végül a szakszervezeteknek adott igazat, erre – különböző bírósági mulasztások miatt – annyira későn (2020 decemberében) került sor, hogy addigra eltelt az utolsó olyan nap is, amelyet a szakszervezetek az eredeti bejelentésükben a munkabeszüntetésre megjelöltek. Ez pedig azt jelentette, hogy csak úgy tarthatták volna meg a sztrájkot, ha elölről kezdik az egész folyamatot.
Emiatt fordult a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a SZÁD és három tagja az Emberi Jogok Európai Bíróságához.
A Bíróság 2026. május 12-én kimondta: Magyarország megsértette a SZÁD és tagjainak egyesülési szabadsághoz való jogát azzal, hogy a sztrájkhoz szükséges kötelező eljárásokat annyira elhúzta, hogy ezzel gyakorlatilag kiüresítette a sztrájkjog érdemi gyakorlását. A Bíróság a jogsértés kimondása mellett 10.000 euró sérelemdíj és az eljárási költségek megfizetésére is kötelezte a magyar államot.
A Strasbourgi Bíróság egyértelműsítette, hogy a sztrájk csak akkor jelent valós érdekvédelmi eszközt, ha időben gyakorolható. Az ítélet szerint a magyar állam mulasztásai, a bírósági eljárások elhúzódása, valamint a kormány érdemi együttműködésének hiánya megfosztotta a tervezett munkabeszüntetést annak gyakorlati jelentőségétől.
Márpedig a sztrájkjog alapjog. Az állam nem korlátozhatja önkényesen, és különösen nem üresítheti ki olyan szabályozással vagy eljárási akadályokkal, amelyek formálisan meghagyják, de ténylegesen ellehetetlenítik annak gyakorlását. Ahogyan ezt tette nemcsak a szakszervezetekkel, hanem a sztrájkoló pedagógusokkal is, akik emiatt voltak kénytelenek polgári engedetlenséghez fordulni.
„A strasbourgi ítélet nemcsak a szociális ágazat dolgozóinak ad igazat, hanem fontos iránymutatást jelent minden magyar munkavállaló számára: demokratikus társadalomban az egyesülési jog alapján a munkavállalók kollektív fellépését, véleménynyilvánítását és érdekvédelmét biztosítani kell. Az államnak az is kötelessége, hogy valódi, hatékony és időben hozzáférhető jogvédelmet garantáljon abban az esetben, ha e jogot megfelelő alap nélkül korlátozzák” – mondta Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke.
A mostani döntés mindannyiunk számára lehetőséget ad arra, hogy Magyarország visszatérjen ahhoz az európai jogállami minimumhoz, amely szerint a szakszervezeti jogok és a sztrájk szabadsága védendő alapjog.
Bízunk benne, hogy ez az ítélet új korszakot nyithat a magyar jogállami működésben, és az új kormányzat a konstruktív kritikát, a munkavállalói érdekképviseletet és a véleménynyilvánítás szabadságát nem korlátozandó problémaként, hanem a demokratikus közélet legitim és értékes részeként kezeli majd.
