Az élelmiszerpazarlás az élelmiszer-ellátási lánc bármely pontján keletkező veszteséget jelenti, amikor emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer végül nem kerül elfogyasztásra. A probléma globális léptékű: a FAO becslése szerint világszerte évente mintegy 1,3 milliárd tonna élelmiszer vész kárba, ami az összes megtermelt élelmiszer közel egyharmada. Ez nemcsak erkölcsi és gazdasági kérdés, hanem súlyos környezeti teher is, hiszen az előállításhoz felhasznált víz, energia és termőföld is feleslegesen terhelődik.
Mindenkinek van tenni valója, hogy mérsékeljük a pazarlást
Az élelmiszerpazarlás egyik jelentős színtere az ipar. A feldolgozás során gyakran esztétikai okokból selejteznek alapanyagokat: egy csillag alakúnak szánt sárgarépa maradéka, vagy egy dinoszaurusz formájú húsipari termék levágott részei sokszor nem kerülnek további feldolgozásra. Egyedi szinten ez jelentéktelennek tűnhet, ám nagyüzemi mennyiségben több tonnányi ehető élelmiszer megsemmisüléséről beszélünk. Hasonló veszteség keletkezik a szállítás, tárolás és csomagolás során is.
– Persze egyszerűbb lenne csak az élelmiszer-előállítókat hibáztatni, de valljuk be, mi magunk is gyakran pazarolunk. Éppen ezért nem hanyagolható terület a háztartások világa. Statisztikák szerint az Európai Unióban fejenként évente átlagosan 120-130 kg élelmiszerhulladék keletkezik, amelynek több mint fele lakossági eredetű. Magyarországon a becslések szerint egy fő évente 60-65 kg élelmiszert pazarol el, és ennek közel fele elkerülhető lenne. Elég csak arra gondolni, hány millió hűtőszekrény működik az országban, amelyekben gyakran „megrohasztjuk” az ételeket: megvesszük, elfelejtjük, majd kidobjuk őket – mondta el gondolatait a témáról Dr. Németh Csaba, élelmiszer-mérnök, c. egyetemi tanár.
Tudatosságunk gyűrje le az impulzusokat!
– A tudatos, nem impulzív vásárlás ezért nemcsak a pénztárcát kíméli, hanem az élelmiszerpazarlást is mérsékli. Bevásárlólista készítése, a készletek átgondolása segít abban, hogy valóban azt és annyit vegyünk, amire szükségünk van. Emellett fontos felismerni, hogy nem mindent kell azonnal kidobni. Egy küllemre megfonnyadt gyümölcs gyakran csupán vizet vesztett, mikrobiológiailag még biztonságos, és kiváló lehet például turmixhoz, süteményhez vagy főzéshez – folytatta Dr. Németh Csaba.
Végül, de nem utolsó sorban a kreativitás is kulcsszerepet játszik. Merjünk olyan melléktermékeket is hasznosítani, amelyek túlmutatnak a szokásos elvárásainkon: a tojáshéj és a kávézacc például értékes tápanyagforrás lehet a kertészkedésben. Az élelmiszerpazarlás csökkentése apró, mindennapi döntéseken múlik, amelyek összességében jelentős társadalmi és környezeti hatással bírnak.
