A világ egyik legédesebb hagyománya a boldogságot jelentő fánk

Egy frissensült, pillekönnyű, illatos fánk bárkit azonnal jókedvre fakaszt. Kevés olyan étel van, amely
ennyire változatos formában, ízesítéssel és történettel van jelen a világ kultúráiban, mégis mindenhol
ugyanazt jelenti: örömöt, bőséget, vigasságot, megosztást.
Bár elsőre egyszerűnek tűnik a receptje, levegős pihepuha tészta, olaj, porcukor, a fánk nem csak
egyszerűen egy édesség, hanem egy igazi szertartás. És bár sokan év közben is ugyanolyan szívesen
majszolják, a fánk igazi ideje a farsangi időszakban érkezik el. Ezekben a havas téli napokban nincs is
ennél időszerűbb, kezdődhet a fánkszezon, jöhet a fánk: illatos, ropogós, töltött vagy sima, ahogy
éppen szeretjük.
Ki sütötte az első fánkot?
A fánk eredete homályba vész, de a krónikák szerint már az ókori Rómában is sütöttek mézzel locsolt,
olajban kisütött tésztagolyókat. A középkori Európában a farsang a téltemetés és a nagyböjt előtti
lakomák időszaka volt, így vált a gazdag, élesztős, olajban sült fánk a bőség és a mulatság
szimbólumává.
A német nyelvterületen Berliner Pfannkuchen néven vált ismertté és a mai napig nagyon népszerúvé,
míg a hollandok Oliebollenje mazsolás, gömbölyű, és a szilveszter sztárja. A lengyelországi Paczki egy
kicsit sűrűbb tésztájú, lekvárral töltött fánk, hagyományosan Torkos Csütörtökön fogyasztják. A
francia beignet könnyű, szinte habos tésztájú, néha alma- vagy barackdarabkákkal a belsejében. Az
olaszoknál frittelle vagy bomboloni néven ismerik, vaníliakrémmel vagy nutellával töltik, és leginkább
reggelire eszik. Az amerikaiaknál pedig megszületett a mára ikonikus, lyukas változat: a donut, édes
mázakkal, színes cukorszórással.
A mi igazi kedvencünk, a hagyományos magyar farsangi fánk ehhez képest más: levegős, könnyű,
porcukros, lekvárral tálalt csoda, kívül aranybarna, belül foszlós, gyakran rumos, vajas tésztából.
Itthon nem lyukas, hanem telt, ha szépen sütjük ki, akkor szalagos, azaz sütés után egy világos csík
öleli körbe. Az igazi szalagos fánk pedig nemcsak édesség, hanem nosztalgia is.
Fánk és forrócsoki – igazi nyerő páros
„Minden nemzet saját történetet süt a fánkba. És ahogy a világ konyhái újra felfedezik, úgy válik
ismét trendi fogássá a klasszikus” – mondja Ispán Szilvia, a Grumpy Budapest házigazdája. – „Nálunk
a Grumpyban egész évben és egész nap brunch-idő van, és most ezt a téli szezonban egy kis
fánkparádéval is megbolondítjuk mindezt. Lehet duplázni, mert a klasszikus porcukros fánkból egyet
fizet, kettőt kap akcióval készülünk, lehet választani a fánk-forró csoki kombót is, ráadásul a forró
csokiban egy finom francia fehér kakaólikőr is lapul majd, szóval ez most nem gyerekeknek való,
hanem egy igazán felnőtt, kényeztető ital.”
Nem hiányozhatnak majd az óriási töltött fánkok, nutellás, baracklekváros, vaníliakrémes,
eperkrémes vagy pisztáciás is lehet az élmény egész januárban és februárban. Ráadásul a Grumpyban
a tél nem szürke: a sárga falak, a meleg fények, a kedves kiszolgálás és a boldog vendégek teszik
különlegessé a brunchot. És most, amikor odakint hideg van és a város újra felgyorsul, jólesik
megállni egy-egy órára: egy forró csoki, egy fánk, egy beszélgetés, és máris újra van értelme a
napnak.
Ne feledd: a legédesebb hagyományokat meg kell élni. Most. Egy fánkkal. Vagy kettővel.