Amikor egy vállalatvezető vagy egy közműcég igazgatója 2026 elején végignéz a naptárán, pontosan tudja, hogy az előtte álló hónapok nem a nyugodt építkezésről szólnak majd. A politikai és gazdasági ciklusok váltakozása Magyarországon mindig magával hoz egyfajta vibrálást, egy nehezen megfogható bizonytalanságot, amely átszivárog a tárgyalótermekbe és a gyártósorok mellé is. Ebben a környezetben a „stabilitás” szó új értelmet nyer. Már nem azt jelenti, hogy minden marad a régiben, hanem azt, hogy a szervezet képes-e sértetlenül, sőt megerősödve átúszni a változások hullámai alatt. Tóth Mihály, az Auctoris marketingkommunikációs szakértője és az adatvezérelt vállalatvezetés evangelistája szerint a legnagyobb kockázat ma már nem a piaci visszaesés, hanem a technológiai megtorpanás. Azok a cégek, különösen az állami és önkormányzati szférában mozgók, amelyek a döntéseiket még mindig kizárólag szubjektív megérzésekre vagy elavult riportokra alapozzák, 2026-ban komoly veszélybe kerülnek. A transzparencia és a mérhetőség ugyanis az egyetlen valódi pajzs a politikai széljárás változásaival szemben. „Egy vállalat stabilitását régen a kapcsolati tőke adta, ma a technológiai immunitás” – kezdi a gondolatmenetet Tóth Mihály. „Aki 2026-ban nem automatizálja a kritikus folyamatait, az kiszolgáltatja magát a munkaerőpiaci hiánynak és a változó politikai-gazdasági széljárásnak. Mi a vállalatfejlesztési folyamat során nem szoftvereket javaslunk, hanem a biztonságot kódoljuk a rendszerbe.” Ez a technológiai immunitás azt jelenti, hogy a vállalat működése függetlenedik az egyéni hibázási lehetőségektől és a külső kényszerítő körülményektől. Ha a folyamatok automatizáltak, a riportok pedig valós idejűek, a vezető kezében egy olyan kormánykerék van, amely akkor is engedelmeskedik, ha a tenger viharos. Nézzük meg a puszta számokat, mert 2026-ban a racionalitás minden eddiginél fontosabb. A bérköltségek emelkedése és az adminisztratív terhek növekedése olyan satuba szorította a hazai nagyvállalatokat, amelyből a hagyományos módszerekkel – például egyszerű költséglefaragással – már nem lehet kijönni. Itt lép be a képbe a mesterséges intelligencia és a folyamatautomatizálás, mint a leghatékonyabb bérköltség-optimalizáló eszköz. Tóth Mihály gyakran hangsúlyozza a tárgyalásai során: „2026-ban nem az a kérdés, hogy megengedheti-e magának az AI-t, hanem az, hogy meddig bírja fizetni azokat a manuális folyamatokat, amiket a versenytársai már fillérekből automatizáltak. Az AI nem költséghely, hanem a leggyorsabban megtérülő befektetés a bérköltségek robbanása ellen.” Ez az üzenet különösen fájdalmasan érintheti azokat a vezetőket, akik még mindig abban bíznak, hogy „majd megoldjuk okosba’” vagy „keresünk még két embert az adminisztrációra”. A valóság az, hogy 2026-ban nincs több ember, és aki van, az drágább, mint valaha. A reziliens működés, amelyre ma mindenki törekszik, az adatoknál kezdődik. Az önkormányzati és állami fenntartású cégek vezetői számára a 2026-os év különösen érzékeny. A választási ciklusok természetes velejárója a fokozott ellenőrzés és a bizonyítási kényszer. Egy olyan rendszerben, ahol minden fillér útja követhető, ahol az AI prediktív analitikája előre jelzi a várható költségnövekedést vagy a szolgáltatási igények megugrását, a vezető támadhatatlanná válik. Az objektív adatok nem vitathatók, és nem függnek politikai szimpátiától. Ennek hétlépéses módszertana, amely auditra és lépcsőzetes megvalósításra épül, pontosan ezt a támadhatatlanságot hozza létre. Sokan azonban félnek az átállástól. „Mire jó nálunk az AI? Komoly munkaerőt kiváltó megoldásra van szükségem” – hangzik el a kérdés szinte minden tényfeltáró beszélgetésen. A válasz pedig nem a sci-fi filmek világából érkezik, hanem a napi gyakorlatból. Az AI 2026-ban már nem egy beszélgető robot, hanem egy „operatív munkatárs”, amely képes kezelni a teljes ügyfélkommunikációt, optimalizálni a logisztikai útvonalakat, vagy éppen másodpercek alatt összeállítani a havi zárójelentéseket. De mi lesz a kollégákkal? Ez a kérdés nemcsak etikai, hanem stratégiai jelentőségű is. Tóth Mihály és az Auctoris csapata szerint a humánus átalakulás az egyetlen járható út. „Sokan féltik a munkatársaikat az AI-tól. Én azt mondom: féltse őket a monotonitástól! Az átalakulást humánus módon menedzseljük: a felszabaduló kapacitást nyereségtermelő feladatokra irányítjuk át. Az automatizáció visszaadja nekik az értékteremtés lehetőségét, miközben a cég eredményessége kiszámíthatóvá válik.” Ez a megközelítés megszünteti a belső ellenállást a technológiával szemben, hiszen a munkatársak nem az ellenséget, hanem a segítséget látják az új rendszerekben. A 2026-os év trendjei a Google keresésekben is világosan kirajzolódnak: a „reziliens vállalatirányítás”, az „adatvezérelt döntéshozatal” és a „folyamatautomatizálás megtérülése” kifejezések iránti érdeklődés ugrásszerűen megnőtt. Ez nem véletlen. A vezetők érzik, hogy a régi struktúrák elérték teljesítőképességük határát. Aki ma szakértőt hívja segítségül, az nem egy egyszerű tanácsadói projektet vásárol, hanem egy belépőt a jövőbe. A folyamat jellemzően egy tényfeltáró beszélgetéssel kezdődik. Ez az a pont, ahol a tanácsadó a mélyére ás a cég aktuális állapotának. Nincs mellébeszélés, nincsenek felesleges körök. Az elemzés után egy olyan stratégiai terv készül, amely nem a fióknak szól, hanem a mindennapi működés alapja lesz. Az eredmény? Stabilizált működés, csökkenő fluktuáció és egy olyan új növekedési pálya, amely független a külső gazdasági- és politikai zajoktól. Végezetül, ne felejtsük el a pszichológiai tényezőt sem. Egy vezető számára a legnagyobb teher a bizonytalanság. Az a tudat, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet egy olyan változás, amire nincs ráhatása. Az automatizáció és az AI bevezetése 2026-ban pont ezt a terhet veszi le a vállakról. A stresszmentesebb vezetés nem egy vágyálom, hanem a technológia által kínált realitás. Amikor a folyamatok óramű pontossággal működnek, a vezetőnek marad ideje arra, amire valójában hivatott: a stratégiai gondolkodásra és a jövő építésére. A folyamat végén a siker közös. Legyen szó a vállalat teljes megújításáról vagy az értékesítési rendszereinek átalakításáról, a cél mindig ugyanaz: egy olyan vállalat, amelyre büszke lehet az alapító, a vezető és az összes munkatárs. És amikor a 2026-os év végén, a politikai és gazdasági hullámok elültével pezsgőt bontunk, tudni fogjuk, hogy a siker nem a szerencsén múlott, hanem azon a bátor döntésen, hogy időben a technológia mellé álltunk.
