Hungry Mama néven új kedvenc fogás csábítja Budapest kedvenc brunchozójának vendégeit, de a tojásételek mögött jóval több van, mint elsőre hinnénk.
Tojásból rántottát készíteni egyszerű dolognak tűnik – aztán megkóstolunk egy igazán jól elkészített, krémes, friss, ízes fogást, és rájövünk, azért ez egy külön műfaj. A rántotta a világ egyik legelterjedtebb reggelije, minden szállodai kínálatban és reggelizőhelyen ott van, igazi kulturális örökzöld, és mégis, minden ország, minden séf és minden hely máshogy gondolja tökéletesnek.
Hogyan lett a tojásból rántotta?
A tojás, mint tápláló alapanyag, évezredek óta része az emberi étrendnek, de azt talán kevesen tudjuk, hogy a rántotta története egészen a Római Birodalomig nyúlik vissza: az első ismert receptszerű leírás Apicius szakácskönyvében szerepel, ahol mézzel ízesített, tojásalapú ételről olvashatunk. A francia konyha finomított rajta a 17–18. században, míg az angolszász világban a 19. századtól vált elengedhetetlenné a reggelik kínálatában.
Ma pedig már a rántottának világszerte számtalan arca van:
-
Franciaországban vajas, lágy és alig sült (omelette baveuse)
-
Iránban paradicsomos-zöldfűszeres változata, a kuku sabzi, igazi ünnepi fogás
-
Spanyolországban a tortilla inkább krumplis omlett
-
Japánban az édes-savanyú tamagoyaki kerül reggelire a tányérra
-
Amerikában pedig gyakran extra-sajtos, húsos, laktató módon készítik
pont úgy, ahogy egy új budapesti kedvenc is született…
6-féle válasz a „Mit reggelizzek?” kérdésre
A bulinegyed szívében található Grumpy Budapest már eddig is ismert volt arról, hogy náluk a brunch nem délelőtt 11-ig tart, hanem egész nap, ráérősen, változatosan, mindig frissen elkészítve. A legújabb étlapon pedig külön figyelmet kaptak a tojásos fogások – 6-féle rántotta közül választhatunk, mindenféle ízlésre szabva, van sajtos az alapoknál maradóknak, baconos, ha kell egy kis reggeli roppanás, spanyol kolbászos, egy csipetnyi paprikával, friss zöldségekkel a könnyedebb napkezdésért, fetasajtos-paradicsomos mediterrán hangulatban. És végül a friss újdonság: az egyszerre ígéretes és vicces nevű Hungry Mama.
Egy hűvös reggelen két amerikai úr tért be a Grumpyba. Fáradtak voltak, éhesek, és csak ennyit mondtak: „Something really good. With everything. We’re starving.”
“Az egész úgy született, hogy egy másnapos hangulatban két amerikai fiatalember beesett hozzám. Mondták, hogy nagyon éhesek, és olyan rántottát szeretnének, amibe mindent tegyek bele: articsókát, spenótot, kolbászt, bacont, sajtot, koktélparadicsomot… mindenfélét” – kezdi mesélni az étel születését a Grumpy tulajdonosa és üzletvezetője, Ispán Szilvia, akit mindenki csak Sziszinek szólít. “Raktunk is bele mindent, amit csak lehetett. Ez kicsit őrült verzió volt, úgyhogy később visszavettünk belőle, és most már egy átgondoltabb változatot készítünk. A rakott krumplimban használt házi parasztkolbászt (amit a szüleim hoznak nekem) most is felhasználjuk: ebből készítünk kolbászchipset, mellé bacon kerül, és finom, aranybarnára sütött hagymán indítjuk a rántottát. Nem egy nagy ördöngösség maga a rántotta, de teszünk bele egy kis spenótot, cheddar sajtot, edámit, és ezeket szépen összesütjük.”
Sziszi így vélekedik a világ kedvenc tojásételéről. „A rántotta egyszerre egyszerű és személyes étel. A rántotta nekem mindig az otthon érzése. Ez az az étel, amit bárki el tud készíteni, de ha igazán jól csinálod, emlékezetes élmény lesz belőle. A Hungry Mama ilyen lett: ösztönös, bátor, nem szégyelli, hogy sok benne az íz, a réteg, az alapanyag. Mert valamikor pont erre vágyik az ember.”
Sziszi szerint a jó rántotta friss tojásból, jó serpenyőben, odafigyelve, de nem túlgondolva készül. Nem kell túlsütni, nem kell túlbonyolítani – csak szeretettel kell csinálni.
Reggeli, amikor csak akarod
A Grumpyban a reggeli nem időhöz kötött. Aki dolgozni megy, korán jön. Aki a városban sétál, később ül be. Van, aki egy pisztáciás croissantért jön, más egy latte-ért – de egyre többen kérnek egy jó, tartalmas rántottát.
Mert a brunch itt nem trend, hanem szokás. És a rántotta nem csak egy reggeli, hanem személyes ízlés kérdése. És ezt a Grumpyban pontosan értik.
