Erős Antónia hivatása mellett tudatosan aktivistává is vált, híradósként az igazságért, a szabad, hiteles tájékoztatásért, a bántalmazott gyerekekért, az alapítványában a cukorbetegséggel élőkért is kiáll. Miközben sokan eltűnnek ötven felett, ő ma is ott van a képernyőn minden este 6-kor.
Manapság szinte forradalmi gondolat évtizedekig ugyanazon a helyen maradni, de mint Erős Antónia mondja, egy híradósnak jól áll a kor, így szerencsés helyzetben van. „Annál hitelesebb vagy, minél több időt töltöttél el ebben a szakmában. A longevity az egyik legmenőbb hívószó, miközben pont az állandóságot értékelik kevesen. Pályát módosítunk hét-nyolc évente, de nem mindenki akar így karriert építeni. Jól csinálni valamit, hosszan, ez is érték” – árulja el a GLAMOUR magazin címlapinterjújában a híradós. Mint mondja, ez nem egy terv része volt. „Inkább ilyen alkat vagyok – kicsit rosszul tűröm a változásokat, hosszú távra rendezkedem be, hűséges típus vagyok, ez ad biztonságot. Nem csak nekem, hanem a nézőknek is.”
Antónia arról is beszél, hogy nem volt sportos gyerek, zongoraórákra járt, mégis már harminc éve edz. „A sport akkor jött, amikor huszonöt évesen kiderült, hogy cukorbeteg vagyok. Azóta muszáj mozogni, ma már szeretem is. Éveken át a garázsunkban edzettem. Jól tűröm a monotonitást, a világ elég hektikus lett, jó, ha van valami, ami kiszámítható.”
Mivel az anyukája otthon soha nem ejtette ki azt a szót, hogy klimax, ő teljesen máshogy viszonyul a témához. „Ma már tudjuk, hogy nem lehet agyonhallgatni, mert a nők életében egy drasztikus testi-lelki változás, egészségügyi kockázattal is járhat. Megnő a szív- és érrendszeri megbetegedések esélye, lóg a bőröd, hízol, hormonproblémáid lesznek. Ne legyintsünk rá! Van, akinél tényleg rettentő komoly tünetekkel érkezik a menopauza, elveszítjük az addigi kegyes védettségünket az ösztrogénszint csökkenésével. Ha másért nem, akkor beszéljünk ezért róla. Ráadásul külső változásokkal is jár, ráncosodsz, elkezdesz hízni, nem tudod kordában tartani a hormonjaidat se, és ezzel együtt a súlyodat sem. Hogy ezekről ne kellene beszélni? Hát dehogynem!” – és hozzáteszi, ezek nem a félelemkeltés miatt fontosak, hanem mert ezzel a nők tömegei küzdenek egyedül, néma csendben.
A teljes interjú a GLAMOUR magazin szeptember-októberi számában olvasható.
