A téli hónapok minden évben próbára teszik lelkierőnket: sötét és hideg van, kevesebbet vagyunk a szabadban, és kevesebbet látjuk a napot. Sokunk számára az ünnepek eleve feszültséggel járnak, a fűtésszezon beköszöntével pedig az egekbe szökő rezsiköltségek sem teszik könnyebbé az életünket. Minden adott tehát ahhoz, hogy az ember maga alatt legyen, és azt gondolja, hogy valami nincs rendben vele.
Az évnek ebben a szakában sokat lehet hallani az úgynevezett „téli depresszióról”, ami a tél beköszöntével kezdődik, és tavasszal elmúlik. Sokan éppen emiatt fordulhatnak ilyenkor orvoshoz vagy pszichiáterhez, azt feltételezve, hogy „betegségükre” segítséget kaphatnak a sötét és hideg időszak átvészelésében. Ezzel kapcsolatban két rossz hír is van: a depresszió bármely fajtáját (csak úgy, mint az összes többi pszichiátriai kórképet) mind a mai napig csupán a felsorolt tünetek alapján diagnosztizálják, mert semmilyen tényleges orvosi vizsgálat nem létezik arra, hogy kimutassák. A másik szomorú tény, hogy a depresszió kezelése döntő többségben antidepresszáns és nyugtató szerek felírásából áll, melyeket aztán folyamatosan szednie kell a „páciensnek”.
Ezekről a tablettákról gyakran állítják, hogy ma már biztonságosak, enyhe mellékhatásaik vannak és nem okoznak függőséget. Mégis, számtalan kutatás és személyes tapasztalat azt mutatja, hogy esetenként igen súlyos mellékhatásokkal járhat a szedésük. Abbahagyni pedig sokak számára egyenesen lehetetlennek tűnik: olykor akár hónapokon vagy éveken át kell fokozatosan csökkentenie az adagokat, hogy ne okozzon bénítóan erős megvonási tüneteket. A mentális egészségügyben sajnos csak a tabletták felírása megy könnyen, a róluk való leszokáshoz ritkán kap hatékony segítséget az ember.
Ugyanakkor senki sem ígérheti meg, hogy kémiai anyagok megoldhatják az életbeli problémákat, mint az emberi kapcsolatok hiánya, egy szeretett családtag elvesztése, vagy a pénzügyi válság. Szintén nem pótolhatják az alapvető testi szükségleteket sem, mint az egészséges étkezés, a pihentető alvás és testmozgás – pedig ezek hiánya közismerten okozhat mentális tüneteket, többnyire mégsem kerülnek szóba egy pszichiátriai vizsgálat során. Az intenzív, rendszeres testmozgásról a közelmúltban több kutatás is kimutatta, hogy éppen olyan hatékonyan javítja a depressziós tüneteket, mint amennyire a pszichiáterek a felírt tablettákról állítják, ráadásul a testmozgás nem okoz súlyos mellékhatásokat, sem elvonási tüneteket.
Tehát mielőtt beletörődnénk valamilyen rejtélyes, orvosi vizsgálatokkal kimutathatatlan betegségbe, és tablettákat kezdenénk szedni rá, mindenképpen érdemes mérlegre tenni, hogy a fent felsoroltak közül minden rendben van-e. Néha a legegyszerűbbnek tűnő dolgokkal is meglepően jó változásokat érhetünk el.
