Különleges felkérésre mondott igent Oszvald Marika, ugyanis egy, az 1970-es évek végén készült fénykép mai változatát készítették el. Az eredeti fotón a szubrett a menyecskeruháját viselte, ugyan eltelt azóta közel 50 év, Marika szeme ugyanúgy csillog.
„A János vitéz Iluskájára készültem, és egy címlapfotóra volt szükség, de még nem voltak készen a jelmezek. Az idő tájt volt az esküvőm, kitaláltam, hogy fölveszem azt a kis népi jellegű ruhámat, amit saját magam készítettem: ez volt a menyecskeruhám. Most ezt a fotót próbáltuk reprodukálni” – kezdte Marika a visszaemlékezést. „Sok régi fotóm van, ezeket nézegetve szembesül vele az ember, hogy mennyit változunk, ahogy múlnak az évek, de nem jajveszékelek rajta, hogy a régi fotókon milyen jól nézek ki, hanem örülök neki. Most látszik a kontraszt, a két kép között ugye eltelt ötvenvalahány év. Majd amikor tíz év múlva visszanézem ezt a mostanit, akkor is biztos örülni fogok neki” – mondta a tőle megszokott derűvel a színésznő.
A fotózás hosszú előkészítést igényelt, speciális technológiával, a régi fotó alapján újra kellett nyomatni az anyagot majd varratni, de megérte, mert a múltba tekintés nagy öröm volt Marikának, nem beszélve arról, hogy egy plusz csavar is van a történetben.
Oszvald Marika operettprimadonna, a Fõvárosi Operettszínház tagja.
MTI Fotó: Farkas Tamás
„Ez volt az első olyan főszerep az életemben, amit első szereposztásban én kaptam meg. Vámos László volt az igazgatónk, fölmentem hozzá, és mondtam neki, hogy nagyon szépen köszönöm, tanár úr, hogy én kaptam ezt a szerepet, de sajnos nem fogom tudni eljátszani, mert terhes vagyok. Ugyanis már a hasikámban volt a kislányom, Krisztikém. És akkor kérdezte, hogy hányadik hónapban vagyok? Mondom, első. És akkor össze-vissza puszilgatott, és azt mondta, nem baj, majd gumit rakunk a szoknyádba! Úgyhogy aztán mégiscsak eljátszottam ezt a János vitézt” – emlékezett vissza Oszvald Marika, akinek azért is nagy élmény volt ez a szerep, mert 1961-ben, kislányként még a nézőtérről csodálta édesapját a János vitéz főszerepében. Sok tekintetben azonban a színészlegenda nem érzi, hogy elrohant volna azóta több mint fél évszázad, de a teste olykor azért figyelmezteti.
„Az az igazság, hogy szoktuk mondani: a lélek nem öregszik. A test igen, a szellem is valamilyen formában, és szüksége van az embernek ebben a korban már olyan dolgokra, amik egy kicsit segítik a mozgását, mert nekem még mindig nagyon nagy szükségem van a mozgásra a színpadon és a privát életben is elég mozgékony alkat vagyok. Nem beszélve a sok sérülésről, amit a színpadon elszenvedtem és hát az utóbbi években a szalagok és az ízületeim már elenyésznek” – magyarázta a színésznő, akinek nemrégiben volt az életében egy olyan időszak, amikor lábra is alig bírt állni. Felborult az élete egyik napról a másikra, kínzó fájdalmai voltak, a színházi munkái is veszélybe kerültek.
„Szükségem volt rá, hogy valamire, ami karbantart, de a kemikáliáknak, a gyógyszereknek nagyon rossz hatását tapasztaltam. Akkor találtam rá egy gyógykészítményre, amit kipróbáltam, és nagyon hasznosnak bizonyult. Csupa olyan gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító van a napi adagomban, amit az egyiptomi és kínai receptúrákban már időszámításunk előtt is használtak. A fűzfakérget a reuma ellen, az indiai tömjénfát a gyulladás kezelésére, a violát az ízületi bajokra. Megszűnt mostanra a gyulladás és a fájdalom is a múlté, mindent el tudok intézni, amit akarok. Minden őrültségben benne vagyok, ha kell az unokámmal fára mászok, vagy épp egy ilyen bolondos fotósára vállalkozom, mint ez a mostani ” – mesélte boldogan Oszvald Marika.
