A vízbázisok és víztermelési létesítmények védelme a Vízművek kiemelten fontos feladata, hiszen kétmillió ember ivóvízellátása forog kockán, ha bármilyen szennyeződés jut a rendszerbe.
A társaság az árvízvédelmi kézikönyvének megfelelően egyelőre minimális mértékben emelte a szabad klór értékét az ivóvízben. Azonban már látható, hogy a vízszint emelkedésével párhuzamosan további emelésre lesz szükség.
Ahogyan mindig, természetesen most is a szükséges minimum elvét követjük, de ez most magasabb, mint „békeidőben” – írják posztjukban.
A fokozottabb klóradagolás is azt a célt szolgálja, hogy az ivóvíz minőségét megőrizzék. Ennek ugyan lehetnek érzékszervi hatásai, de a lényeg, hogy a víz minősége változatlanul kiváló. A csapvíz ízén és illatán pedig néhány perces szellőztetés után már nem érződik a klór, nyugodtan fogyasztható.
Árvíz esetén a veszélyt elsősorban az ivóvíz-rendszerbe esetlegesen bekerülő nyers Duna-víz jelenti. A vízszennyezés indikátora az alga megjelenése, ami kétféleképpen történhet:
A kutakon keresztül, ha a szűrőréteg nem működik megfelelően. Amelyik kút vizében algát találunk, távműködtetéssel azonnal kivesszük a vízellátó rendszerből. Éppen ezért magas vízállás idején a Vízminőségi és környezetvédelmi osztály munkatársai a kutakból is a megszokottnál gyakrabban vesznek vízmintát.
A gyűjtővezetéken át, ha a hálózat meghibásodása miatt nyers víz szűrődik vagy szivárog az ivóvízbe (infiltráció). Ennek megelőzésére az úgynevezett árvízi műtárgy beüzemelésével védekezünk, mely a hálózat belső nyomásának emelésével gátolja meg a nyers víz bejutását az ivóvízhálózatba.
