Páratlan fotó dokumentációval illusztrált napló került elő a Don-kanyarból

Hadtörténeti kuriózum lehet az a 120 darab színes, jó minőségben retusált és digitalizált, publikálás előtt álló felvétel, amely 45 év lappangás után került elő. A képeket Wágner Levente tartalékos mérnök hadnagy 1942. szeptember 10. és 1943. február 19. között készítette a doni front hátországában a 2. magyar hadsereg katonájaként. A tiszt naplóját a szerző unokája, Rózsahegyi Barnabás 280 oldalon most közösségi finanszírozásból adja ki, benne az egyedülálló fotókkal.
Wágner Levente frontszolgálata idején naplót vezetett, ezért a fotókon szereplő katonák,
helyszínek és történések is pontosan beazonosíthatóak. Lóci, ahogy a bajtársai és az otthoniak hívták, a Bercsényi I. honvéd utász zászlóalj 205-ös munkavezetői csoportjának tisztjeként az arcvonaltól általában 10-20 kilométeres távolságra állomásozott zsidó munkaszolgálatosokból álló műszakitörzsével, amelynek feladata elsődlegesen az utak járhatóvá tétele, és a téli szállások kialakítása volt.
Naplója, fotói embert próbáló mindennapjaikba enged betekintést, szinte érezhetjük a Don folyó felől érkező hideg szél csípős érintését, vagy a kiégett épületek füstjének szagát. Egy megrázó haditudósítás arról, hogyan tudja az ember a legnyomorúságosabb körülményekben is megtalálni a túléléshez szükséges reményt. Nem ismert, hogy a keleti hadszíntérről hazatért katonák közül bárki ehhez fogható képi és írásos részletességgel dokumentálta volna a tragikus doni áttörést megelőző és az azt követő eseményeket.
Wágner Levente egyike volt azon mintegy 250.000 magyar katonának, akiknek a keleti fronton 1942-43 között a gyakran -30 fokos orosz télben kellett helytállniuk. Akiket megfelelő fegyverzet és téli felszerelés nélkül, lehetetlen feladattal megbízva küldtek a szinte biztos halálba, a magyar hadtörténelem talán legértelmetlenebb, német nyomásra megszületett parancsával. A 2. magyar hadsereg közel tízhónapos keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett tisztek, honvédek és munkaszolgálatosok száma hozzávetőlegesen 130 ezerre tehető, míg a hadsereg anyagi veszteségei nagyjából 70 százalékosak voltak. A könyvben szereplő 108/41-es zsidó munkaszolgálatos század 220 fős állományából a túlélők száma mindössze öt fő volt, közülük hárman egy szibériai lágerekből tértek haza, hat évvel később.
Az alakulata történetét, bajtársai sorsát gyorsírással lejegyző hadnagy fotókkal illusztrált naplóját a szerző unokája, Rózsahegyi Barnabás 280 oldalon most közösségi finanszírozásból adja ki –  mindazok emléke előtt tisztelegve és leszármazottainak figyelmébe ajánlva a könyvet, akik édesapja, nagyapja, ükapja ott veszett a Don-kanyarban, vagy hazatért ugyan, de azután már sosem lett a régi.
A néma hadsereg című kötet elkészítésében többek között Ványai Márton történész, a korszak egyik kutatója, aki könyvet is írt a doni katasztrófáról, Málik Zoltán, a fővárosi levéltár levéltárosa és Rakk Gyula okleveles térképész voltak Rózsahegyi Barnabás segítségére, a könyv grafikai munkái Jeney Zoltán művészeti vezető nevéhez fűződnek.
Az előrendelési kampány a Brancsközösség online felületén a napokban indult, de máris óriási az érdeklődés az exkluzív napló iránt, ami várhatóan ősszel kerülhet majd az olvasók kezébe.