Az ügy a koronavírus-járvány idején kezdődött. Juhász egyetemista lányát kísérte el tankolni, de a fizetéshez a férfi csak felszólításra vette fel a szájmaszkot. A rendőrök igazoltatták a kapatos férfit, majd helyszíni bírságot szabtak ki rá. Az intézkedés végeztével, amikor a rendőrök már elhagyni készültek a benzinkutat,, odaszólt a lányának: „mekkora faszfejek”. A rendőrök ezt meghallották és ezután állították elő a miskolci kapitányságra.
Juhász szerint ott előbb a fogdaőr rúgta meg, majd az egyik nyomozó ököllel fejbe ütötte. Kérésére már a rendőrségen mentőt hívtak hozzá, de végül elutasította a kiérkező segítséget. Abban bízott, enyhülnek majd a fájdalmai, de nem így történt, így szabadulása után 1-2 órával már ő maga hívta otthonából a mentőt.
A rendőrök becsületsértés miatt jelentették fel Juhászt. Emellett – arra hivatkozva, hogy a buszsofőr azzal fenyegetőzött, elgázolja őket busszal – még zaklatás miatt is feljelentették. A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele határozottan állítja: ő ilyet nem mondott. Mindenesetre a sértett rendőröket még aznap meghallgatták tanúként, és fél év sem kellett hozzá, a férfit első fokon már is elítélte volna a Miskolci Járásbíróság, ha Bieber Ivóna ügyvéd tárgyalást nem kér. Az elmarasztaló ítélet aztán 2023 nyarán született meg, pénzbüntetést róttak ki rá, az ítélet ellen fellebbezett.
Ehhez képest a buszsofőr elleni – a becsületsértésnél és az állítólagos zaklatásnál jóval súlyosabb – rendőri bántalmazás miatt indított eljárás csigalassúsággal haladt. A sértettet feljelentése után 13 hónappal hallgatták ki először, a kapitányság fegyveres objektumőrét másfél évvel később, a mentőszolgálat rendőrkapitánysághoz riasztott munkatársait pedig a bántalmazás után csak két évvel később. A sértetten kívül nem is emlékezett senki semmire.
Valójában a bántalmazási ügyeknél a nyomozást azonnal meg kellene kezdeni, a tanúkat azonnal ki kellene hallgatni. Itt ezt a Debreceni Regionális Nyomozó Ügyészség nem tette meg. De ez nem volt elég. Noha az áldozat részletesen elmondta, hogy kik lehettek bántalmazói, egyiküket sem ismertették fel vele személyesen, csak fekete-fehér képeket mutattak neki. És hogy még nehezebb dolga legyen Juhásznak, az első felismertetésnél a bántalmazó fogdaőr képe nem is szerepelt a tablón A másik bántalmazót felismerte ugyan, de az ügyészség szerint nem volt eléggé biztos a dolgában. A második felismerésre bemutatás alkalmával, több mint két évvel az eset után, végre bemutattak neki egy olyan tablót is, amelyen a fogdán szolgálatot teljesítő rendőrök is szerepeltek.
A feljelentést követően 2 évvel és 2 hónappal az ügyészség arra jutott, hogy „nem lehetett megállapítani bűncselekményt”, és mivel a nyomozó hatóság nem látta értelmét újabb eljárási cselekményeknek, az eljárást megszüntette.
A határozat erős kétségeket ébreszt a nyomozó ügyészség szakmaiságával és pártatlanságával szemben. Ott van például két igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye, hogy a sérülés nagy valószínűséggel úgy keletkezett, ahogy az áldozat előadta. Ezt egy radiológus szakkonzulens is megerősítette. Az ügyészségnek ez nem volt elég, mondván, valószínűségre nem lehet vádat alapítani. Csakhogy a „nagy valószínűséggel” kifejezés nem egyszerű valószínűség, és szokatlanul egyértelmű álláspont igazságügyi orvosszakértőknél. (Nem is beszélve arról, hogy ilyen megközelítéssel a buszsofőr ellen sem emelhettek volna vádat zaklatás miatt.)
Az is kiderült, hogy a rendőrök nem mondtak igazat vagy nem emlékeztek jól arra, hogy a kapitánysághoz kiszálltak-e a mentősök. Ők azt állították, hogy nem, miközben az Országos Mentőszolgálat dokumentációja is azt bizonyítja, hogy igenis ott jártak a helyszínen.
Juhász István panaszt nyújtott be a Központi Nyomozó Ügyészséghez. Bieber Ivóna ügyvéddel azt akarják elérni, hogy mégiscsak folytassák a nyomozást, és a lehetőség szerint emeljenek vádat a bántalmazó rendőrökkel szemben.
Nem kivételes ez a miskolci eset, rendszerszintű problémáról van szó. A kényszervallatások és bántalmazások nyomozása évtizedek óta siralmasan alakul Magyarországon. A feljelentések 1–4%-a vezet csak vádemeléshez. A strasbourgi bíróság számos esetben állapította meg, hogy az ügyészség ilyen ügyeknél nem vizsgálja ki kellő alapossággal a bizonyítékokat, és nem végez el alapvető nyomozati cselekményeket. Márpedig fontos tudni, hogy nem csak maga a kínzás vagy embertelen bánásmód sérti alapjogainkat, hanem az is, ha az állam nem tesz meg mindent azért, hogy kivizsgálja a lehetséges bántalmazásokat és megtalálja a felelősöket.
Juhász István az ellene folyó per tárgyalásán. Fotó: 444.hu
