Nagyon sok irányból nap mint nap azt a kommunikációt halljuk, hogy miattunk pusztul el az
élet a Földön, ha húst, tejtermékeket vagy tojást eszünk. A valós okokkal, mint például, hogy
a túlnépesedés egyre inkább meghaladja a bolygó tűrőképességét, szinte említés szintjén
sem foglalkozunk. Valóban akkora probléma az állati-termékek fogyasztása?
„Sokszor felmerül, hogy a növények széndioxidot kötnek meg, míg az állatok és az állattartás
széndioxid kibocsájtó. Ez egy részigazság. A valós mérések alapján sajnos a
növénytermesztés döntő része is nettó CO 2 kibocsájtással jár. A növények tényleg jelentős
széndioxid megkötésre képesek, melynek mértéke sok tényezőtől függ. Ilyenek például a
levélfelület, vízellátottság. Azonban a talajlégzés is egy igen fontos tényező. Amennyiben a
növényzet borítása nem elég nagy, vagy éppen hiányzik, (gondoljunk csak bele, a betakarítás
után, és következő kelés előtt nincsenek is fotoszintetizáló növények a területen!), sokszor a
talajlégzés nagyobb, mint a megkötés. Növénytermesztés még kis intenzitású bio termelés
esetén is döntően éves mérleg tekintetében CO 2 kibocsátással jár. Kivétel a gyepesített
gyümölcsös illetve a legelő. Utóbbi még a rajta legelő állatokkal is CO 2 megkötő. Ezzel
szemben a többi élelmiszer növény termesztése a növények megkötő kapacitása ellenére is
kibocsájtó.” – mondta Dr. Németh Csaba, élelmiszer-mérnök, c. egyetemi tanár, aki főként
funkcionális-élelmiszerek fejlesztésével foglalkozik.
Gyakori érv a vegánság mellett továbbá, hogy ahol lehet, állatokat legeltetnek, ott lehetne
élelmiszer növényeket termeszteni. Ez szintén sok esetben nem igaz. Az alpesi legelőket
felszántva az erózió rögtön elpusztítaná a termőterületet, száraz gyepű legelők sem
alkalmasak növénytermesztésre. Persze a közvélekedésben számos érdekességgel
találkozhatunk:
„Sokszor elhangzik, hogy baromfi- és sertéstartás során olyan takarmányokat esznek meg az
állatok, amiket humán étkezésben is fel lehetne használni, és az állatok egyfajta táplálék
konkurensei az embereknek, azonban sose firtatják, hogy a dohánytermesztés még közvetve
se transzformálódik étellé, valamint az alkoholos italok előállítása szintén élelmiszerből
történik, és mégse tiltakoznak. Mindezt úgy mondom, hogy a borfogyasztásra, akárcsak a
tojás vagy steak rendszeres evésére is, mindenkit csak buzdítani tudok.” – folytatta Dr.
Németh Csaba.
Na és a vízfogyasztás? Ott is az állatok lennének a Föld ellenségei?
„Sokszor emlegetik, hogy ha nem eszel egy adag bélszínt, azzal egy heti zuhanyzás
vízmennyiségét lehet megspórolni. Ez abból a téves feltételezésből indul ki, hogy egy
szarvasmarha mennyi vizet fogyaszt, azonban, ha az állat legel, akkor trágyával, vizeletével
táplálja a növényeket közvetlenül, ha istállóban áll, az alom szívja fel, és azt juttatják ki, így ez
a folyadék nem veszteség, hanem értékes erőforrás.”
A szarvasmarhák CH4 termelése kapcsán is túlzásokba esik a média. Való igaz, hogy képződik
metán, de ez az összes kérődzőre igaz a speciális emésztésük miatt. Azonban érdemes
kihangsúlyozni, hogy a jelenlegi szarvasmarha, juh és kecske állomány sokkal kisebb, mint a
területen eredetileg élő őstulkok és bölények populációja. A vegánok és úgy általában
mindenki által előszeretettel fogyasztott rizs termesztése során kifejezetten jelentős
mennyiségű CH 4 kerül a légkörbe. A helyben is megtermelhető hússal szemben a rizs és
persze egyéb, szintén gyakran fogyasztott egzotikus növények szállítása is káros anyag
kibocsájtással jár.
„Persze senkinek sem kell feladni elveit, de jó tisztában lenni a tényekkel, hiszen sok
kérdéskör sokkal összetettebb, mint gondolnánk, és egymásra hatóbb elemeket tartalmaz,
mint hinnénk”.
