Bár valójában semmilyen érdemi rehabilitáció nem történik, az osztályvezető főorvos nyilatkozata szerint a lány minden olyan terápiát megkap, amelyet a pszichiátria jelenlegi legmagasabb színvonalú ellátása megkövetel. A gyakorlatban viszont ez nemigen jelent többet a szinte folyamatos ágyhoz kötözésnél és erős pszichiátriai szerek adagolásánál. Jogos kérdés lenne, ilyen körülmények között hogyan várhatnák el, hogy egy emberi lény még ha nem is boldog, de legalább épelméjű maradjon, és ne akarjon véget vetni saját életének.
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány az eset kapcsán beadvánnyal fordult az Alapvető Jogok Biztosához. A nemrég zárult ombudsmani vizsgálat feltárta, hogy a közel hét éve – kvázi életvitelszerűen – a kórház pszichiátriai osztályán tartott, fogyatékossággal élő lány „ellátása” számos módon idéz elő visszásságot: a minden embert egyenlő mértékben megillető emberi méltóság jogában, a személyes szabadsághoz való jogban, az egyenlő bánásmód követelményében és a fogyatékossággal élő személyek kiemelt védelmének állami kötelezettségében is. Továbbá az ellátás nem felel meg aFogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezményből (CRPD) eredeztethető nemzetközi kötelezettségeknek sem.