PapírRapülő, mondókák és Breki Regi – ilyen a társasjátékozás Geszti Péterrel

Geszti Péter szeret játszani. Így örömmel ült le Farkasházi Rékával ahhoz a különleges Tintanyúl társasjátékhoz, amely egyelőre még csak egyetlen számozott példányban készült. Fontos szerepe van, hiszen névadója lett annak a podcast-sorozatnak, amely Farkasházi Réka és a Tintanyúl YouTube-csatornáján indult el. A meghívott vendégekkel a játék rugalmasan alakítható szabályai szerint Réka
mezőről mezőre halad, s közben szó esik gyermekkorról, játékokról, emlékekről, és a beszélgetés
végén egy-egy közös produkció is felcsendül.
A legújabb epizódban tehát Geszti Péter a vendég, aki elárulja, hogy legjobban persze zenét szeret
játszani, meg dalszövegírásosat, ahol olyan világot teremt, amilyet ő szeretne és azok a szabályok
vannak, amelyeket ő alakít.
„Ha valódi játékokról beszélünk, akkor leginkább Scrabble-t szeretek játszani, meg focizni” – árulja el
Péter, amin Réka komolyan meglepődik. – „Pedig igaz, minden hétfőn megyek focizni, szabadtéri foci,
kispályán, öregfiú csapat és viszonylag kevés sérüléssel megússzuk.”
Geszti Péter azt is elárulja, hogy kiskorában több kedves barátja, osztálytársa is volt, akikkel együtt
bringázták végig a gyerekkorukat, a környékbeli játszótéren dúltak a pingpong- vagy
számháborúcsaták, játszottak szoborelfoglalósat, de van egy különlegesen kedves emléke is.
„A legviccesebb játék, amire emlékszem, az volt, hogy az iskolaudvarra behajoltak különböző platán-
és tölgyfák” – idézi fel Péter. – „És ilyenkor ősszel elkezdenek hullani a levelek. És az volt a játék
lényege, hogy ha lehullik egy levél azt kell kapni. De hát a levelek összevissza hullanak. Úgyhogy azt
képzeld el, hogy mikor elindultak a levelek, húsz fiú elindult, lökdöstük egymást, hogy ki ér oda előbb.
Imádtam ezt a játékot!”
Természetesen szó esik arról is, hogy miként változott meg az idillikus gyerekkor, amikor Pétert
gyerekszínészként kezdték foglalkoztatni. Ez a véletlen karrier mi mindenre tanította meg akkor,
melyek voltak a legkülönlegesebb élményei. Talán kevesen tudják, hogy Péter nem csak Lúdas Matyi,
vagy Mézga Aladár magyar hangja volt, de színházban is játszott, kitűnő partnerekkel. És elárulja azt
is, hogy egy másik, úgymond véletlen során hogyan kezdett el dalszövegeket írni, és mikor és hogyan
vált tudatosabbá, de úgy hogy igaz legyen rá ez a Muhammad Alitól kölcsönzött mondás: „Lebegj úgy,
mint egy pillangó és csípjél úgy, mint egy méh!”
A podcastban kiderül, hogy kinek a papírrepülője száll messzebb, sor kerül egy rögtönzött
rímfaragásra is klasszikus gyerekmondókák újraalkotása során, és persze még sok izgalmas téma
kerül szóba, természetesen éneklés és rap, színpadi produkciók mellett az is, hogy mennyire büszke
két nagylányára. És ahogy a beszélgetés végén a Társasjáték podcastban szokás, itt is felcsendül egy
közös produkció, amelynek érdekessége, hogy nem is erre az alkalomra született, hanem a zenekar
Fonogram-díjas Bumm, Bumm, Bumm című albumára. Akkor toppant be Péter egy stúdiófelvételre,
és a már készülő Breki Regi című dalhoz megírt egy vicces kis betétet, amely az albumon is hallható.
Most élőben csendül fel, jókedvet garantálva mindenkinek, aki meghallgatja.