– tudományos emlékkonferencia Leszih Andor és Megay Géza halálának 60. évfordulójára
2023. november 9-én tudományos konferenciát szervez a Herman Ottó Múzeum a
Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi és Történettudományi Szakbizottságával
közösen a miskolci MAB Székházban „Tudós, sovány múzeumszentek”: 60 éve hunyt el
Leszih Andor és Megay Géza – Jelenkori kutatások a Herman Ottó Múzeumban a
nagy elődök munkásságának tükrében címmel. A Magyar Tudomány Ünnepe
rendezvénysorozat keretén belül a múzeum első évtizedeit, a neves elődök
munkásságát, illetve életművük bemutatását és a különféle tudományterületek
egykori kutatási eredményeivel folytonosságot teremtő, vagy rájuk épülő legújabb
kutatásaikat ismertetik régészeti, történeti, irodalmi, néprajzi, restaurátori
előadásaikban a Herman Ottó Múzeum munkatársai, összesen tizenhárom előadó.
Az 1899-ben életre hívott Borsod-Miskolczi Múzeum 1901 és 1963 közötti kezdeti
időszakának meghatározó személyisége volt Leszih Andor (Miskolc, 1880.
szeptember 19. – Miskolc, 1963. november 10.) és Megay Géza (Miskolc, 1904.
március 21. – Miskolc, 1963. december 8.). Mindketten önkéntes gyakornokként,
díjazás nélkül kezdték el múzeumi munkájukat, amit diákkori tárgyszeretetük, a
régiségek iránti érdeklődésük motivált. Leszih Andor 1901-től Molnár József
református gimnáziumi tanár, múzeumőr mellett dolgozott és segítette rendszerező
munkáját, majd 1905-ben tőle vette át a múzeumőri tisztet, azaz a múzeum
vezetését, amit 1950-ig látott el. Városi státusba csak 1915-ben került, ezt
megelőzően 1899-től a Magyar Általános Biztosító Társaság miskolci
felügyelőségén dolgozott, ott kapott fizetést mint levelező. 1921-ben lett
munkatársa az alig tizenhét éves fiatalember, Megay Géza, aki több éven át
ingyenesen, vagyis „díjtalan díjnokként” tevékenykedett a múzeumban. A Múzeumi
Bizottság először 1930-ban szavazott meg számára illetményt.
Leszih Andor és Megay Géza a miskolci múzeumban töltötte aktív munkás éveinek
teljes időszakát (Leszih még nyugdíjasként is bejárt a múzeumba és szakértelmével
segítette a munkát), ide kötötte őket a múzeumügy iránti elköteleződésük, a tárgyak
iránti vonzalmuk és szeretetük. Leszih negyvenkilenc éven át, Megay negyvenkét
éven keresztül fáradozott a múzeum fejlesztésén, népszerűsítésén, a gyűjtemények
gyarapításán, rendszerezésén és bemutatásán.
Leszih Andor érdeklődése és tevékenysége kiterjedt a régészet, a néprajz, a
történelem, művészettörténet, a közművelődés témaköreire, valamint a
numizmatikára, utóbbi tárgykörben, az érmék meghatározásában országosan
elismert szaktekintély volt. Mint szakavatott numizmata több éremgyűjtemény
anyagát dolgozta fel és publikálta, többek között dr. Vay Béla érem- és
pénzgyűjteményét, illetve Éles Géza és Máhr Pál éremkollekcióját, az iskolák
pecsétjeiben szereplő éremmásolatokat és természetesen a Borsod-Miskolci
Múzeum gazdag éremtárát. Számos publikációja jelent meg a helyi sajtóban és a
numizmatikai, valamint más szakfolyóiratokban.
Megay Géza szerteágazó és gazdag múzeumi munkaköre múzeumi segédtisztként
és főtisztként kiterjedt a restaurálás és preparálás, valamint a fényképészet
területeire. Emellett az ásatások, barlangbejárások, különféle gyűjtőutak állandó
résztvevőjeként begyűjtötte, rendszerezte, leltározta és le is rajzolta a tárgyakat.
1950-től tudományos kutatóként, muzeológusként dolgozott, majd 1952–53-ban
átmeneti időre a múzeum vezetésével is megbízták. Tanulmányait 1952-től
publikálta. A mesterségek közül foglalkozott a csizmadiákkal és az órásokkal, igazi
nagy témája viszont az üveghuták történeti kutatása és a vasművesség emlékeinek
feldolgozása maradt.
Leszih Andor és Megay Géza a múzeumi munka úttörői voltak, nevükhöz kötődik
a múzeumi gyűjtemények gyarapítása és rendszerezése, a miskolci múzeum
arculatának és profiljának kialakítása. Gazdag munkásságuk és életművük
elismerést, megbecsülést parancsoló, ami előtt méltóképpen kíván tisztelegni
mostani emlékkonferenciájával a Herma Ottó Múzeum.