A COP-ot előnyben részesítők azzal érvelnek, hogy ezt a számot könnyebb meghatározni, mint elvégeztetni azokat a kardiorespiratorikus méréseket, amelyekhez a vizsgálat során maximális erőkifejtére van szükség: ahelyett, hogy valaki teljes sebességgel futna, elég sétálnia vagy könnyedén kocognia egy futópadon ahhoz, hogy a COP-értékét meg lehessen határozni.
Ezzel szemben más klinikusok úgy érvelnek, hogy a maximális terheléses vizsgálatnak számos prognosztikai előnye van, valamint egy orvosnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy betegeit a lehető legkeményebb testmozgásra késztesse. A VO2 max teszt azt a maximális oxigénmennyiséget méri, amennyit valaki a teljesítőképessége szerinti terhelés során felhasznál, és szerintük ez a legmegfelelőbb mód és a „gold-standard” a szív- és érrendszeri állóképesség mérésére.
Dr. Claudio Gil Araújo 2012-ben társszerzője volt annak a tanulmánynak, amely először definiálta a COP-ot: ezt úgy számítják ki, hogy mérik az emberek által kíméletes testmozgás közben kilégzett gázokat – addig a pontig, amíg izzadni nem kezdenek –, majd elosztják a légzési kapacitást a percenkénti oxigénfelvételükkel.
Egy későbbi kutatás során Araújo és társai több mint háromezer amerikai nő és férfi COP-értékét hasonlították össze, akik 1973–2018 között terheléses vizsgálaton estek át, és átlagosan 23 évig követték egészségi állapotukat. (Bár a COP-ot mint értékelést csak 2012-ben vezették be, az azt megelőző tesztekből származó érték kiszámítása azonban lehetséges volt, mivel azok a tesztek rögzítették a vonatkozó légzésszámot és az oxigénfelvételt.) A 18–85 év közötti férfiak esetében a magasabb COP szignifikánsan összefüggött a korai halálozás fokozott kockázatával. Ez a megállapítás a nők esetében viszont nem volt igaz. Araújo szerint emiatt még további kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy meg lehessen érteni a COP – mint korai halálozási előrejelző – prediktív erejének nemek szerinti eltérését.
Az elmúlt bő fél évben több tanulmány is született arról, hogy a magasabb COP-értékek a veleszületett szívbetegségben szenvedő betegeknél súlyosabb szívelváltozásokkal, látszólag egészségesnek tűnő férfi felnőtteknél magasabb halálozási aránnyal, szívelégtelenségben szenvedő betegeknél pedig rosszabb prognózissal járnak együtt. Egy holland vizsgálatban szívelégtelenségben szenvedő betegek COP-értékeit mérték. A legrosszabb értékek a szívelégtelenség legsúlyosabb tüneteivel jártak együtt, de miután a betegek részt vettek egy mozgásrehabilitációs programban, javultak a COP-eredményeik. Ez utóbbi, szívelégtelenséggel kapcsolatos tanulmány vezetője, dr. Thijs Eijsvogels, a nijmegeni Radboud Egyetem mozgásfiziológusa úgy véli: habár az élsportolók mindig is jobban érdekeltek lesznek a VO2 max teszt elvégzésében, a COP az egészségügyi ellátás során a legtöbb ember számára egy új, használható paraméterré válhat.
