Ezekre érdemes odafigyelni a képek digitalizálásakor
Napjainkban már szinte mindenki az okostelefonjával örökíti meg a legemlékezetesebb pillanatokat, miközben a legalább annyira értékes régi felvételeink ott porosodnak valahol a padláson. Az analóg emlékekből is lehet ugyanakkor maradandót alkotni: az ajándéktárgyakon túl a mesterséges intelligencia segítségével egy-egy kép életre is kelhet, de egyfajta digitális emlékhely is létrehozható a múltbéli eseményekből.
Míg alig néhány évtizede az is csodaszámba ment, hogy valakinek fényképezőgépe van, ma már több tízezer fotó és videó csücsül szinte kivétel nélkül mindenki telefonján és a felhőkben. Kis túlzással annyi képet készítünk egy csecsemőről egy nap alatt, mint amennyi korábban készült egy gyermek 18 éves koráig. Bár ezek a felvételek a szívünkhöz nagyon közel álló emlékek, fizikai képtelenség visszanézni őket.
Stier-Nemes Lenke, az Emlékmentő kommunikációs vezetője elmondta, hogy mivel régen egy fotófilm általában 36 képkockás volt, egy 8 milliméteres filmtekercs 3-4 perces, egy kamera kazetta pedig maximum 90 perces, még jobban meggondoltuk, hogy mit örökítünk meg. Ezért talán nagyobb értéket is képviselnek azok a pillanatok. Sajnos az analóg emlékek egyre inkább az enyészeté lesznek, mégis számos lehetőség van arra, hogy valami maradandót alkossunk belőlük.
Példaként említette a fotós ajándéktárgyakat. Ezek az analóg formátumok esetében is elérhetők, hiszen csak digitalizálni és szükség esetén retusálni, színezni kell azokat. Itt a legegyszerűbb képkeretes, vászonra vagy plexire nyomtatott képektől a bögrén, pólón, kőképen, fotómozaikon, fotókollázson át szinte végtelen a lehetőségek tárháza.
Stier-Nemes Lenke elárulta, nagyon népszerű a fotók-videók összevágása zenés kisfilmmé, amit jellemzően születésnapokra, esküvőkre, szalagavatókra és egyéb jeles eseményekre készíttetnek sokan.
„A mesterséges intelligenciával az is lehetséges, hogy egy fotó megelevenedjen. Például megoldható, hogy egy már nem élő nagymama elmondjon egy kedves üzenetet a gyermekeinek a szülinapján. A különböző emlékekből egyfajta digitális emlékhely is létrehozható, ami egy NFC chippel ellátott porcelán dísszel felhelyezhető a sírhelyre is. Ennek köszönhetően például halottak napján a temetőbe kilátogatók egy okostelefonnal fotókat, videókat, történeteket olvashatnak az elhunyt szeretteikről” – sorolta.
Az Emlékmentő kommunikációs vezetője elmondta, a keskenyfilmeknél létezik olyan digitalizálási technológia is, amivel alapból full HD minőségben képesek számítógépre vinni a felvételeket a képkockánkénti szkennelésnek köszönhetően.
A jövőbeli felhasználáson van a hangsúly
Stier-Nemes Lenke felhívta rá a figyelmet, rendkívül fontos, hogy az emlékeinket rendszerezzük, kiválogassuk és készítsünk azokról biztonsági másolatokat, de emellett az adathordozókat is rendben kell tartani.
„A digitalizálásra való átálláshoz először válogassuk ki, mire van szükségünk a diákból, negatívokból és a nyomtatott fotókból, majd rendszerezzük, hogy melyikről milyen felbontású, fájltípusú digitális képet szeretnénk látni. Amiből nagyobb méretet szeretnénk nyomtatni, vagy további terveink vannak vele, azokat érdemes jobb minőségben digitalizálni” – mondta.
Hozzátette, a mennyiség helyett érdemes a minőségre koncentrálni. Felbontás szempontjából azt kell eldöntened, hogy mire fogod használni a képeket később. Fotók esetén például:
300 dpi-t: nagyobb archívumokhoz, TV-n és számítógépen való nézegetéshez ajánlunk. Az eredetivel megegyező méretű fotó nyomtatható belőle.
600 dpi esetén: a képbe már kicsit bele is lehet nagyítani, mivel a képmérete a duplája a 300 dpi-nek. Nyomtatva akár 20×30 cm-es fotóminőségű képet lehet belőle készíteni.
1200 dpi-t akkor érdemes választani: Ha a képet poszter méretben szeretnénk kinyomtatni, vagy vetíteni, esetleg valakit ki kell vágni belőle mindenképpen válasszuk ezt a felbontást extra retussal. Akár 100×70 cm-es posztert is lehet nyomtatni belőle.
Az Emlékmentő kommunikációs vezetője végezetül elmondta, minél nagyobb felbontáson szkennelünk egy képet, a rajta lévő porok, koszok, szöszök annál nagyobbak lesznek, ezeket utólag retusálással lehet javítani. Azt szokták javasolni, hogy nagyobb mennyiségnél érdemes a klasszikus 300-as felbontást választani. Ha ez megvan, és néhány képből jó lenne képet nyomtatni, vagy nagyítást készíteni, akkor azokat egy külön menetben lementik nagyobb felbontáson, extra retusálással.
És ehhez hasonló szempontokat kell figyelembe venni a videós és audio emlékek esetében is, amikor fájlformátumot, felbontást és egyéb paramétereket választ az ember. Szerencsére nem kell ebben jártasnak lenni, ha nagyjából tudod mit szeretnél egy régi emlékkel kezdeni, a technikai részletek kiválasztásában segítenek a szakértők.
|
|
