Nagy Norbi beszámolóját olvashatják a gokartozástól a hegyiversenyig.
Norbi 2023-ban az FIA Hillclimb European Championship bajnokságban, az NNR Team Hungary színeiben egy BMW E46 330Ci -vel versenyzik.
Augusztus 18 – 20-án került megrendezésre St Ursanne – Les Rangiers-ban Switzerland-ban a soron következő bajnoki forduló, ahol Norbi bebiztosította magának az Európa-bajnoki címet Group 5 kategóriában!
Íme Norbi beszámolója:
Mátrai családként, a Salgó rally, Mátrai hegyiverseny, Eger rally mellett az én családomban is megvolt a benzingőz szeretete. Már édesapám is autóversenyezni kezdett egészen fiatalon, először rally navigátorként, majd gyorsasági és hegyi futamokon állt rajthoz. 2001 év végén abba hagyta az aktív versenyzést, és pár évvel később már bérgokart pályákra jártunk, közös gokartozásra. A bérgokartozásból 2004-re versenyzés lett, rajthoz álltam az első versenyemen, a Pannónia Ring-en.
A gokartversenyzés 4 évig ment, majd a 2008-as évben – igen fiatalon, 13 évesen már versenyautóba ültem, akkoriban Ficza Feri és én is kivételes lehetőséget ragadtunk meg, hogy ilyen fiatalon, jogosítvány nélkül megkezdhettük a pálya autózást.
Három évig erősítettem a kistúra autók mezőnyét a Ford Fiesta ST volánja mögött, a harmadik évben Magyar bajnoki címet szerezve. A következő lépcsőfok 2011-ben egy ex-WTCC-s igen komoly gyári versenyautó volt, egy Alfa Romeo 156 S2000. Az évet végig csatáztuk három egyforma alfával, Gáspár Csaba, és a ma is aktív, épp most a TCR Eastern Europe-ot megnyerő Mato Homolával.
2012-re egy, a magyar Seat Leon szuperkupából megmaradt Leonba sikerült beülni, és egy barátkozós évet végigcsinálni a magyar bajnokság mezőnyében, hogy felkészítsem magam az első nemzetközi szezonomra.
2013-ban csatlakoztam az ETCC mezőnyéhez a Zengő Junior Team nevű – Zengő Motorsport fiókcsapataként működő alakulattal, ahol Ficza Feri volt a csapattásam. Az évben rengeteget tanultunk mindketten a nagy mezőnyben autózásról, az új pályákhoz való gyors adaptálódásról, illetve az angol nyelven történő kommunikációról a paddock területén.
2014-ben egy nagyon „cifra” évem volt, az évet egy, az alfához hasonlóan, WTCC-ből kiöregedett S2000 kategóriájú autóval, egy Chevrolet Cruze-al kezdtem, gyorsan sikerült az autóba beletanulni, dobogós helyezés is született már az első versenyen, a francia Paul Ricard pályán. Később adódtak technikai nehézségek az autóval, amit túl nagy feladat volt megoldani Magyarországról, futamokat kellett volna kihagynom, így visszaültem egy „kupás” Leon-ba, amivel megszereztem az ETCC szicíliai versenyén életem első futamgyőzelmét.
Egy érdekes kitérőt is hozott az év, életem első túraautó VB-s szereplését! A korábban használt Cruze egyik karosszériaelemével segítettünk, egy még akkor annak az autónak az alapjaira épülő technikát használó VB-s csapatnak, a Campos Racing-nek, akik cserében egy WTCC-s szereplést kínáltak fel egy TC2-es kategóriájú (már 1.6 turbómotoros, de még S2000 karosszériás) Seat Leonnal, a legendás Spa-i pályán. A bemutatkozás jól sikerült, egy dobogós helyezéssel fejeztem be a hétvégét!
2015-ben egy látszólag visszalépéses évem volt, viszont talán ebben a szezonban tanultam és fejlődtem a legnagyobbat! A magyar RCM Motorsport által szervezett Swift cup-ban mentem teljes szezont, és vívtunk óriási csatákat az akkor szinten ott induló pl. Nagy Danival, Tassi Atikával, Tim Gáborral, és még sorolhatnám! A gyenge, kupás autós korszak nekem addig kimaradt az életemből, és nagyon jó volt bepótolni, erős autóknál is rengeteget segít amikor megtanulja az ember beosztani az autó erejét, ami a Suzukinál csak 100 lóerő volt.
2016-ra tértem vissza az ETCC-be, már Zengő Motorsport színekben, MK3-as, akkoriban legfrissebb Leonnal. Az év szenzációsan sikerült, azonnal az élmezőben voltunk, és egy év végi harmadik helyet ünnepeltünk, ami a technikai hibák nélkül akár még jobb is lehetett volna.
2017-ben folytattuk, viszont már egy fejlettebb verziójú Leonnal, a DSG helyett szekvenciális váltóval. Az utolsó versenyig nyitott volt a bajnoki cím! Négyen voltunk esélyesek, végül egy második helyet sikerült elcsípnem a bajnokságban, ami egy óriási siker volt, és alapot adott a 2018-ban induló WTCR-nek!
2018… Egy örök emlék! Két vadonatúj Cupra, egy teljes WTCR szezon. Olyan nevek között versenyeztem, akikhez addig egy közös fotóért kuncsorogtam oda, és olyan pályákon mentünk, amiket addig csak TV-ből láttam. Megjártuk Kínát, Japánt, Makaót, Afrikát, és a legikonikusabb európai pályákat.
A szlovák fordulón egy pici hiba miatt eldobtam egy kis időt, ami pont egy tizedik helyet ért, ami a fordított rajtrács miatt egy pole pozíciót jelentett! A csapat mindent is átnézett/kicserélt az autón, én is mindent beleadtam a felkészülésbe és aztán a versenyzésbe is. A második helyen intett le a kockás zászló, ami egy elmondhatatlan nagy siker volt, azóta is az egyik legszebb momentuma a karrieremnek.
2019-ben egy nagy váltás következett be, a túraautózás anyagilag már túl nagy falatnak tűnt, én pedig már régóta álmodoztam a Hegyi Európa Bajnokságról. Kavecz István „Bongo” már régóta hegyiversenyzett, nagy tapasztalata, és egy arra épített, WTCC alapú, BMW E90 M3-al rendelkezett, amit kibérelve egy új világ nyílt meg előttem.
Már az első szezonban dobogós helyezésekért küzdöttem és értem is el, szerencsére megtette a hatását a sok mátrai „hóautózás” BMW-vel, gyorsan tudtam alkalmazkodni az őrjöngő, 9600-at forgó, V8-as hátsókerekes technikához.
2020…Covid. Egyetlen versenyhétvégén tudtam elindulni a Szlovákiaringen, egy Lotus Exige V6 volánja mögött.
2021-ben folytattam a szereplést a Hegyi EB-n, ekkor már a frissen bevezetett Performance Factor szabályrendszer szerint. Egy BMW E36-ost sikerült bérelni, ami pont passzolt az új rendszer Group5 kategóriájába. Igen szoros csaták, lábat remegtető menések, tizedekre voltunk egymástól az ellenfelekkel, nagyon izgalmas év volt, viszont nem mentünk komplett bajnokságot, így év végi eredményre nem volt esélyünk.
Éreztük, hogy megtaláltuk a helyünket ebben a bajnokságban, egy saját versenyautó sokkal célravezetőbb, pár év alatt visszahozza az árát, illetve akkor egy teljesen rám szabott technikával tudnék menni.
2022-re egy addig Time Attack-ra használt, E46 330Ci-t sikerült megvásárolnunk, amit először Group4-be sorolt a rendszer, viszont egy kis átépítéssel, „butítással” be tudunk szorítani Group5-be, ahol a butítás ellenére is meg tudtam közelíteni, néhol megverni az E36-os idejeimet, és ismét a kategória elejében voltam.
2023-ra sok fejtörést követően olyan technikai fejlesztéseket hajtottunk végre, amivel ugyanúgy maradtunk Group5-ben, viszont tudtunk gyorsítani az autón, így mindenhol fel tudtuk venni a versenyt a leggyorsabb kategória társakkal, sőt le is győztük őket, az év első felében magabiztosan nyertem a futamokat, a második felében is elől voltunk, egyetlen, 100 lóerővel erősebb turbós Clio volt nálunk gyorsabb, viszont a pontelőny miatt már két versennyel az év vége előtt megszületett az álomszerű siker, Európabajnokok lettünk!
Természetesen a motorsport sosem volt egy olcsó sport, az egész teljesen lehetetlen lett volna édesapám elhivatottsága és a támogatók nélkül, akik hittek a sikerünkben!
Fotók – videó: NNR Team Hungary
– Hajósi Miklós –
