Beszokni vagy megszokni? Így legyen sikeres az óvodakezdés!

Kisgyermekes családok számára az első nagy kihívás az óvodakezdés. Sokszor a szülő számára is
nagyon nehéz az elengedés, pláne, ha még korábban egyáltalán nem volt intézményben a gyermek.
Az új közegbe való beilleszkedés, az új épület pedig mind-mind félelemmel töltheti el a gyermeket is,
így értelemszerűen ezzel kapcsolatban a szülőkben is aggodalmak merülnek fel. Ezzel együtt a
legjobb, amit tehetünk, hogy segítünk előre felkészülni és enyhíteni ezeket az érzéseket.
„Először is fontos, hogy sokat beszélgessünk a gyermekkel, tudjuk meg, milyen érzések töltik el az új
kezdet kapcsán, bátorítsuk, hogy ossza meg velünk a gondolatait” – ajánlja Pollák Éva pszichológus – „Ha pedig lehetséges, látogassuk meg előre az új épületet, hogy ismerős legyen már az első ovis napon. Ugyancsak segíthet, ha együtt felidézünk olyan korábbi
helyzeteket, amikor új dolgokat kellett megismerniük vagy valami változással kellett szembenézniük,
és emlékeztessük a gyerekeket, hogy képesek voltak sikeresen alkalmazkodni azokhoz is.”
Ami szintén jól jöhet, ha előre megtervezzük a napi rutint. Előre meg tudjuk beszélni, hogy miként
alakul majd az új napirend, mi történik reggel, hogy zajlik majd a nap, mikor megyünk érte. Akár egy
rajzos tervet is készíthetünk együtt, ezt kitehetjük például a hűtőre, vagy a gyerekszobába. Ha van
nagyobb tesó, ebben ő is aktívan segíthet.
„Az új közegbe való beilleszkedés során a legnagyobb gondok közé tartozhat a szeparációs
szorongás, amelynek megjelenése nagyon is normális, de néha túlontúl nagy mértéket ölt, vagy
elhúzódik” – folytatja Pollák Éva. – „Ezekben az esetekben a szülőktől való reggeli elválás, majd a nap
során a távol tartózkodás az átlagosnál erősebb szorongást vált ki a gyermekből, amit a szülők és a
gyermeket fogadó pedagógusok is stressznek élhetnek meg. Ez a bizonytalanság általában átmeneti,
azonban a kapcsolatok kialakításában, új közösségben való feloldódásban még felnőttként sem
vagyunk egyformák. Ilyenkor fontos, hogy a gyerek segítséget kapjon az egyedüllét érzésének
leküzdésében és persze magában az új társakkal való barátkozásban is. Ha a szülő vagy az
óvodapedagógusok nem tudják ezt megoldani, akkor lehet érdemes gyermekpszichológussal is
konzultálni.”
Ha a gyermek korábban már járt családi napközibe, bölcsődébe, ez azt jelenti, hogy sem neki, sem a
szülőknek nem ismeretlen ez az új helyzet. Az ilyen gyermekeknek könnyebb lehet az új helyzetbe
történő beilleszkedés, mivel már megtanulta, hogy szükség van alkalmazkodásra és
megismerkedésre az új környezettel és emberekkel. Illetve az is segít ilyenkor, hogy a szülő maga is
kevésbé szorong. Az ugyanis egészen egyértelmű, hogy a gyerek a szülő minden rezdülését figyeli, és
ha felőle nyugalom árad, akkor a gyerek is nyugodtabban lép majd be az óvoda kapuján.
A legtöbb oviban elvárás a teljes szobatisztaság, a cumi elhagyása. Ez újabb stresszt okoz azoknak a
szülőknek, akik úgy érzik, hogy a gyermek még nem áll készen erre. A pszichológus szerint a legtöbb
gyerek ekkorra megérik mind a szobatisztaságra, mind arra, hogy napközben cumi nélkül legyen. Az
elvárás az intézmények részéről ritkán elvágólagos, tehát az többnyire belefér, hogy a gyerek a cumit
vagy az alvós játékát a délutáni alváshoz magához vegye, vagy akár pelenkát kapjon, mert
neurológiailag még nem érett meg arra, hogy alvás közben is szobatiszta legyen. Mindenkinek az az
érdeke, hogy ezekre a mérföldkövekre megérjen a gyermek, azonban ezt az érését nem sürgetni,
csupán elősegíteni kívánja az óvoda.
„Ha van otthon kistestvér, akinek még nem kell intézménybe mennie, akkor az ovis gyereknek ez
rosszul eshet” – mondja dr. Dura Mónika, maga is 5 gyermek édesanyja. – „Úgy gondolom, hogy ilyenkor érdemes az oviba járás pozitívumait sűrűn és hangosan számba venni a gyerekkel. Ugyanez áll fenn akkor, ha az iskolás gyerek igazságtalannak éli
meg az óvodás kisebb testvérének relatív szabadságát. A féltékenység megjelenése mindig
valamilyen hiányállapotot jelez. Azt, hogy mi hiányzik valójában, nem lehetetlen kideríteni
beszélgetéssel, hiszen a szülők általában nagyon is jól ismerik saját gyerekeiket. Ha például az
hiányzik, hogy anyával/apával otthon lehessek, érdemes a délutánokba, hétvégékbe olyan
idősávokat betenni, amikor előre tervezetten azt mondjuk: most ráérek azt csinálni veled, amihez
kedved van.”
Dr. Dura Mónika szerint fontos megérteni, hogy a szülői reakcióink és hozzáállásunk nagy hatással
lehetnek a gyermekünk érzéseire és reakcióira. Ha pozitív és támogató környezetet teremtünk,
könnyebben segíthetjük őt az új helyzettel való megbirkózásban és a pozitív élményekkel teli
beilleszkedésben. Ha úgy érezzük, hogy saját félelmeink túlzottan befolyásolják a gyermekünket,
érdemes szakember segítségét kérni, hogy megfelelő módon támogassuk a gyermeket az új
helyzetben, erre alkalmas lehet az ún. szülőkonzultáció.
„Természetesen a szeparációs szorongáson, szociális beilleszkedésen túl érdemes lehet megemlíteni,
hogy bizony néha előfordulhatnak konfliktusok vagy nehézségek a közösségen belül” – folytatja
Pollák Éva. – „Ezek és az ezeket kísérő érzelmek kifejezésének, megfelelő kezelésének elsajátítása is
sok türelmet, időt, odafordulást igényel a felnőttek részéről. Néhány óvodás gyermeknek viselkedési
problémái lehetnek, például impulzív viselkedést, agressziót vagy nehezen kezelhető viselkedési
mintákat figyelhetünk meg náluk. Nehézségek adódhatnak továbbá a nyelvi készségek,
beszédkészség terén. Ezekben az esetekben a felmérésen túl fontos, hogy a gyermek mihamarabb
részesülhessen az optimális fejlődéshez szükséges fejlesztésben, támogatásban.”
Ezek a helyzetek és kihívások természetes részét képezik a gyermek óvodáskori fejlődésének. A
szülők és az óvoda személyzete együttműködése és támogatása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a
gyermekek sikeresen megbirkózzanak ezekkel a helyzetekkel és pozitív élményekkel gazdagodjanak
az óvodáskorban. Ha a szülőknek vagy az óvoda személyzetének bármilyen kétsége vagy aggodalma
van a gyermek fejlődésével kapcsolatban, érdemes szakember segítségét kérni, aki segíthet a
megfelelő támogatás és intervenciók megtervezésében.