Egy új nemzetközi felmérés emberek százainak adott lehetőséget arra, hogy véleményezzék az antidepresszánsokról való leszokás nehézségeit. Jelentős hányaduk dühösnek, frusztráltnak, csalódottnak és cserbenhagyottnak érezte magát, és nem is véletlenül.
Az egyik legelterjedtebb kezelési módot a mentális egészségügyben az antidepresszáns szerek jelentik: a depresszió mellett szorongásos tünetek, sőt krónikus fájdalmak esetén is gyakran alkalmazzák őket. Emiatt rendkívül sokan szedik ezeket a szereket szerte a világban, Angliában például a felnőtt lakosság 17%-a szedett antidepresszánsokat 2017 és 2018 között, az USA-ban pedig 13%-a. Egy dolgot azonban nagyon kevesen tudnak az antidepresszánsokról. Amikor elkezdik szedni azokat közel sem biztos, hogy egyszerű lesz abbahagyni a szedésüket.
Pszichiáterektől ma is hallhatjuk, hogy ezektől a tablettáktól senki sem lesz függő, hiszen sosem éreznek sóvárgást utána, és nem kell egyre nagyobb adagokat szedni a hatás eléréséhez. Nagyjából a páciensek fele mégis enyhe vagy akár nagyon komoly elvonási tünetekkel néz szembe, amikor megkísérni abbahagyni a szedésüket. Ha nem függőségnek nevezzük, legyen hát hozzászokás vagy dependencia, de a jelenség nagyon is valódi.
Nemrégiben publikálták annak a nemzetközi felmérésnek az eredményeit, melyet online önsegítő csoportokon keresztül összesen 1276-an töltöttek ki – olyan emberek, akik megpróbálták abbahagyni egy antidepresszáns szer szedését.
A kitöltők 49 különböző országból jelentkeztek 2021 májusától 2022 áprilisáig, a felmérés időtartama alatt.
Igen elkeserítő eredmények születtek
Az emberek 71%-a nyilatkozott úgy, hogy nem kaptak megfelelő segítséget (57%-uk nagyon elégedetlen volt), főként ilyen indokokra hivatkozva: „Túl gyors csökkentési ütemet javasolt a számomra”, „Nem ismeri eléggé az elvonási tüneteket ahhoz, hogy tanácsot adjon nekem” és „Azt állította, hogy az antidepresszánsok abbahagyása nem okoz elvonási tüneteket”.
Az 1276 kitöltőből pedig 708-an konkrét ajánlást/véleményt is írtak azzal kapcsolatban, hogy mit kellene változtatni az egészségügyben ezen a területen.
„Már a gyógyszerfelírással kell kezdeni, és világossá kell tenni, hogy ezekről a gyógyszerekről rendkívül nehéz leszokni, és potenciálisan tönkretehetik az életünket.”
„Őszinte tájékoztatást arról, hogy milyen hosszú és súlyos elvonási mellékhatások jelentkezhetnek, amikor először kínálják fel a gyógyszert.”
„Felkészült segítség! Úgy tűnik, hogy a doktorok és a gyógyszerészek nem tudnak semmi hasznosat, és a gyógyszerek hatásaival kapcsolatos megjegyzéseik és tanácsaik inkább károsak, mint jók, nem is beszélve arról, hogy milyen gyorsan elérik, hogy az ember idiótának érezze magát.”
„Véleményem szerint az a mód, ahogyan egyes orvosok és pszichiáterek pszichiátriai gyógyszereket írnak fel, a bűnözőkkel vetekszik. Az orvosok egyszerűen nincsenek tisztában az elhúzódó elvonási tünetekkel, és nagyon rosszul vannak felkészülve arra, hogy segítsenek a betegeknek leszokni ezekről a gyógyszerekről.”
„Tulajdonképpen bűncselekmény, hogy a gyógyszergyárak 30+ éve forgalmazzák ezeket a gyógyszereket, és nem teszik nyilvánvalóvá, hogy milyen hatással lehetnek az emberi szervezetre.”
A rendszer valóban nem tud hatékony segítséget nyújtani
Bármilyen meglepőnek is tűnhet, eddig mindössze egyetlen országban adtak ki hivatalos ajánlást azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kellene szakszerűen abbahagyni az antidepresszánsok szedését úgy, hogy elkerülhetőek legyenek a súlyos elvonási tünetek: az Egyesült Királyságban. A Royal College of Psychiatry még 2020 novemberében tette közzé azt a nagyon részletes útmutatót, melyben többek között érthetően kifejtik az elvonási tünetek és a „betegség kiújulásának tünetei” közötti egyértelmű különbségeket, és azt is leírják, hogy hogyan javasolt csökkenteni a dózisokat. Ezek az információk ugyan teljesen publikusak és elérhetőek, a legtöbb orvos és pszichiáter azonban úgy tűnik, sosem értesült róluk, legalábbis a mai napig ezt tükrözik a páciensek visszajelzései.
A másik igen jelentős problémát maga az adagok csökkentése jelenti, mivel hiába próbálnánk követni a részletes útmutatót, ha egyszer nem állnak rendelkezésre olyan kiszerelések a gyógyszerekből, hogy megfelelő fokozatosságot érhessünk el. Íme egy példa: a paroxetin nevű hatóanyagot alkalmanként 10%-kal kellene csökkenteni, tehát mindig az aktuális adag 10%-ával. Ha azonban csak 20 mg-os tabletta áll rendelkezésre a szerből, már az első csökkentést felettébb bonyolult lehet megoldani, hiszen hogyan is csináljunk 20 mg-ból pontosan 18 mg-ot?
Jól szemlélteti ezt a szituációt egy megjegyzés a fent említett felmérés egyik kitöltőjétől:
„Még mindig nem értem, hogyan fogok egy kis tablettát pontosan 10 egyforma méretű darabra osztani. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban most is dühös vagyok. Ez bűncselekmény!”
Egyes országokban már lehetővé tették az úgynevezett adagcsökkentő csíkok (tapering strips) személyre szabott rendelését, amelyek akár 336 napra elosztva tartalmazzák a egyre kisebb és kisebb dózisokat. Magyarországon ez sajnos egyelőre nem elérhető.
Hazánkban sem könnyű a helyzet
Egy Magyarországon közel 30 éve működő jogvédő szervezet közvetlen megfigyelései sajnos ugyanazt támasztják alá, amit a nemzetközi felmérés is kimutatott: az emberek gyakorlatilag magukra vannak utalva, ha abba akarják hagyni az antidepresszánsok szedését.
Az angliai Royal College of Psychiarty ajánlásában rangsorolják az antidepresszáns hatóanyagokat kockázati szempontból, vagyis hogy mennyire teszik ki az embereteket az elvonási tünetek veszélyének. Hazánkban hozzávetőleg 300 ezer ember szed antidepresszánsokat, ezekből pedig sajnos mintegy 80 ezren esnek a legveszélyeztetettebb kategóriába.
A legégetőbb problémának valójában az tűnik, hogy a pácienseket a legritkább esetben tájékoztatják megfelelően arról, hogy olykor (nem is ritkán) bizony pokoli kínokat jelenthet a szer abbahagyása, és csak az elkezdésében kap hatékony segítséget, a leszokásban gyakorlatilag nem.
Nagyon bízunk benne, hogy az egészségügyért felelős döntéshozók nem nézik majd tétlenül a magyar betegek szenvedését, és megreformálják a hazai pszichiátriai ellátást, hiszen a megoldáshoz szükséges tudás gyakorlatilag karnyújtásnyira van.
