Egyetlen megye területén él az ország harmada
Nemrégiben jelentek meg a KSH 2022-es évre vonatkozó demográfiai adatai, miközben természetesen a korábbi számsorok is hozzáférhetőek. Ebből az alkalomból készített a Helix Consulting Insight üzletága néhány vizualizációt, melyek bárkinek egyértelművé teszik a szakemberek számára régóta evidens társadalmi mozgásokat és összefüggéseket.
Az első a népesség fogyása. A tényt, mely szerint „fogy a magyar”, vagyis a halálozások száma évek óta meghaladja a születésekét az országban, mindenki ismeri ‒ mutatott rá Hegedüs Tamás, a vizualizációt készítő Helix Kft. Insight üzletágának vezetője. Ez azonban nem sokat mond az ország egyes részeiről, csak egy adat. A népesség lokális alakulása ennél összetettebb, mert a természetes, lassú fogyást járásonként, vármegyénként az országon belüli vándorlás nagyban fokozhatja, illetve ellensúlyozhatja. Ebből fakad, hogy míg 2002 és 2022 között a teljes népességfogyás nagyjából 5% volt, az egyes területek népessége nagyon különbözően alakult. Pest vármegye lakossága például ebben az időszakban 23,62%-kal nőtt, Győr-Moson-Sopron vármegyéé pedig 10,4%-kal bővült, míg minden más vármegyéé különböző mértékben, de csökkent, és ‒ talán meglepően ‒ ez a helyzet Budapest vonatkozásában is. Ez a csökkenés a főváros esetében 2,98%, Fejér vármegyénél pedig 2,23%. Minden más vármegyében ugyanakkor magasabb, mint az országos átlag. A népesség az elmúlt 2 évtizedben leginkább Nógrád (16,23%), Borsod-Abaúj-Zemplén (16,86%) és Békés vármegyében (19,68%) fogyott. A fogyás vagy népességnövekedés ugyanakkor arányszámok, ezért talán beszédesebb, ha azt mondjuk, hogy Pest megyében és Budapesten együtt 2022-ben már 3 031 000 ember élt, ami az ország lakosságának több mint harmada, de az ország területének mindössze 7,3%-a. Pest megye lakosságszámának növekedése tehát önmagában is több mint 250 ezer ember volt a vizsgált 20 év alatt, ami hozzávetőleg Vas vármegye teljes népességének felel meg.
Bár a születéskor várható élettartam sem egyenlő az egyes régiókban, az eltérő népességfogyást elsősorban a már említett, országon belüli elvándorlás magyarázza, miközben hosszabb-rövidebb időre sokan költöznek át egy másik országba is, de ez a hatás egy nagyságrenddel gyengébb. A városiasodás hatására a népesség a kisebb települések felől részben a nagyobb városok, vármegyeszékhelyek irányába áramlik, részben Pest vármegyébe és Budapestre, míg Budapestről szintén sokan költöznek ki az agglomerációba, elsősorban szintén Pest vármegye területére. Természetesen mindenhol vannak el- és bevándorlók is egy adott év során, a „mérleget” a település vagy más földrajzi egység ‒ pl. vármegye ‒ „belföldi vándorlási különbözet” nevű mutatója adja meg. Összesen az országban évente 230-300 ezer ember költözik tartósan máshová a határon belül. Fontos emellett ‒ tette hozzá a Helix Consulting szakértője ‒ hogy a lakhelyváltoztatási hajlandóság nem egyforma az egyes korosztályokban. Természetes, hogy a frissen végzett, nagykorú fiatalok, illetve a gyermekes családok mobilisabbak, mint az idősebb, vagy nyugdíjas korosztály.
Az egyes emberek, családok költözésének okairól nincs statisztika, hiszen az magánügy, a családi kapcsolatok, személyes viszonyok változása (házasságkötés, válás, haláleset, gyermek születése, az anyagi helyzet változásai) mind vezethetnek költözéshez az országon belül vagy kívül. Tény ugyanakkor, hogy az egyes régiók népességének növekedése és fogyása jól korrelál az adott terület gazdasági fejlettségével. Magyarán; nagyon sokakat a könnyebb boldogulás reménye, a nagyobb települések kínálta anyagi és egyéb lehetőségek késztetnek költözésre ‒ zárta szavait a szakember.
