2023. április 13-án a harmadik bírósági tárgyalás után a Fővárosi Törvényszék kimondta: szükségtelen és aránytalan volt az intézkedés, ráadásul az újságírók véleménynyilvánításhoz való jogát is csorbította, ezért panaszuk megalapozott. A kordon felhúzását a rendőrök ködös érvelésekkel indokolták. Ezek között szerepelt, hogy védett személy érkezik, illetve „a korábbi időszakhoz képest jelentősebb számú az ellenőrizetlen személy megjelenése a Karmelita Kolostor főbejárata és a volt Honvéd Főparancsnokság közötti területen”.
Azonban a Telex videóján látszik, hogy a „jelentősebb számú ellenőrizetlen személy” nagyjából öt, közérdekű munkáját végző újságíróban merült ki (a helyszínen volt a HVG 3 fős videóstábja is, az eljárásban őket is kihallgatták tanúként). A két meghallgatott rendőr ráadásul arra a kérdésre, hogy miért nem látszik a tömeg a videófelvételen, ellentétes válaszokat adott: az egyik állította, hogy a kamera látószögén kívül estek ezek a személyek, míg a másik, aki a lezárást végrehajtotta, beismerte, hogy csak az öt újságírót látta a helyszínen.
A bíróság a telexesek által készített videó alapján úgy találta, hogy a rendőrség által hivatkozott „nagyszámú csoportosulás” csak az újságírókat jelentette, rajtuk kívül senki nem volt a helyszínen – ehhez képest a rendőrség csak a „jogsértések megelőzését” jelölte meg a lezárás indokaként.
Ezek azonban nem elegendő indokok a lezárás szükségességének az igazolásához. Ezért a bíróság megállapította, hogy a lezárás jogellenes volt, és megsértette az újságírók véleménynyilvánításhoz fűződő jogát, hiszen megakadályozta, hogy az újságírói munkájukat megfelelő keretek között végezzék. Ugyan a bíróság nem foglalhatott állást a lezárás valódi indokával kapcsolatban, egyértelműnek tűnik, hogy annak célja már akkor is kizárólag az újságírói munka ellehetetlenítése volt.
Győző Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje képviselte a telexeseket az eljárás során. A bírósági döntést így értékelte: „Örülök az ítéletnek, örülök, hogy a bíróság átlátott a rendőrség kilógó lóláb-érvelésén és jogállami szempontok szerint hozta meg a döntését. Nem irigylem a rendőrséget, hiszen ők nyilvánvalóan politikai utasítást teljesítettek a helyszínen (bár ezt értelemszerűen nem vallhatták be az eljárás során) – utána mégis nekik kellett emiatt tartani a hátukat, és hajuknál fogva előrángatni érveket a lezárás indokoltságára. Pedig egy laikus számára is nyilvánvaló, hogy itt a cél kizárólag a hatalom számára túl kíváncsi és kellemetlenkedő újságírók »eltakarítása« volt.”
Fábián Tamás, az egyik érintett újságíró megjegyezte: „A mostani ítélet azért fontos nekünk, mert rámutat, hogy nem csak morális, de jogállami szempontból sincs rendben, ha mondvacsinált, karhatalmi eszközökkel próbálják elérni, hogy ne tudjunk kritikus kérdéseket feltenni a közhatalom gyakorlóinak. A rendőrségi kordonozás csak egy, egyébként elég látványos része annak, ahogy a hatóságok és hivatalok napi szinten akadályozzák a munkánkat, az emberek tájékoztatását. Nagyon sok esetben nem kapunk választ az állami szervektől, nem engednek be minket közintézményekbe (legyen szó kórházakról vagy iskolákról), hogy megmutassuk a valós viszonyokat, számos politikus pedig egyszerűen még akkor sem válaszol, ha személyesen tesszük fel kérdéseinket.”
Érdemes lehet az ítélet érveit kipróbálni egy újabb panaszeljárásban, ha valaki megpróbál a Karmelita közelébe jutni, és ezt a kordonok megakadályozzák. Ugyanis azóta is rendszeresen zárják le állami hivatalok környékét mondvacsinált indokokkal. A Miniszterelnökség körüli kordon már-már szimbóluma a kormányzat sajtószabadsághoz és a véleménynyilvánítás szabadsáságához való viszonyulásának. Annak, ahogyan a kormányt, a miniszterelnököt, az ő „barátait és üzletfeleit” féltve óvják a valódi újságírói kérdésektől.
Fábián Tamás az intézkedő rendőrökkel. Forrás: Telex.hu
