A kormány 2020. március 11-én, több mint három évvel ezelőtt hirdetett először veszélyhelyzetet, akkor a koronavírus-járványra való hivatkozással. Azóta egy pár hónapos időszakot leszámítva folyamatosan fennáll a „rendeleti kormányzás”. Mindez lehetővé teszi a kormánynak, hogy egyik napról a másikra felülírja a törvényeket. Ezt kihasználva több százas nagyságrendben fogadott el rendeleteket: csak 2022-ben 267 veszélyhelyzeti kormányrendelet született, ami az összes tavalyi kormányrendelet 41,9%-a. Ezek között számos olyan rendeletet találunk, amelyek semmilyen összefüggésben nem voltak a veszélyhelyzet elrendelésének alapjával (korábban a koronavírus-járvánnyal, jelenleg pedig az Ukrajnában zajló háborúval), ehelyett a kormány politikai céljait szolgálták.
Eközben a kormánytöbbség a kormány javaslatára több alkalommal módosította a különleges jogrendre vonatkozó alaptörvényi és törvényi szabályokat, tovább növelve a kormány indokolatlan túlhatalmát. Ezeket a jelentős változásokat azonban egyetlen esetben sem bocsátották társadalmi egyeztetésre, noha ez kötelező lett volna. Bár társadalmi egyeztetés keretében az aggályok kifejtésére nem volt mód, az Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) számos alkalommal fogalmaztak meg nyilvánosan kritikát a veszélyhelyzetre vonatkozó szabályokról, és felhívták a figyelmet a jogállamisági és alapjogi problémákra. Észrevételeiket azonban a kormány nem vette figyelembe, ahogy nem vette figyelembe a nemzetközi szervezetek által megfogalmazott kritikákat sem.
A veszélyhelyzetet legutóbb május végéig hosszabbította meg a kormány, egy nemrég társadalmi egyeztetésre bocsátott törvénytervezet tanúsága szerint azonban ezt újabb 180 nappal meghosszabbítanák. Hazai civil jogvédők azonban úgy vélik, hogy a veszélyhelyzet teljes szabályozásának újragondolására lenne szükség.
A társadalmi egyeztetés keretében a kormánynak eljuttatott véleményükben a civil szervezetek a következő alkotmányossági problémákra hívták fel újra a figyelmet, a nemzetközi sztenderdeket is figyelembe véve:
- A túl tágan és általánosan megfogalmazott szabályok gyakorlatilag korlátlan felhatalmazást biztosítanak a kormánynak a törvények felülírására, nem jelentenek semmilyen érdemi gátat a veszélyhelyzeti rendeletek tárgyköre és tartalma kapcsán.
- Az Alaptörvény kilencedik módosítása bebetonozta azt a koronavírus-járvány alatt az ún. „felhatalmazási törvényekkel” kialakított rossz gyakorlatot, hogy az Országgyűlés nem gyakorol automatikus és rendszeres kontrollt az egyes veszélyhelyzeti rendeletek felett. Azzal, hogy többé nem szükséges az Országgyűlés jóváhagyása ahhoz, hogy a veszélyhelyzeti rendeleteket 15 napon túl hatályban tartsák, a kormány egy „biankó” felhatalmazást kapott. Ez ráadásul megfosztja az országgyűlési képviselőket attól a lehetőségtől, hogy az egyes kormányrendeletek indokoltságát a parlament nyilvánossága előtt vitassák meg.
- Nem biztosított a gyors és hatékony alkotmánybírósági kontroll a rendeletek felett, például nincs semmilyen határidő meghatározva az Alkotmánybíróság számára a veszélyhelyzeti rendeletekkel kapcsolatos indítványok elbírálására.
- 2022. november 1. óta a veszélyhelyzetet a kormány az első 30 napot követően csak az Országgyűlés felhatalmazása alapján hosszabbíthatja meg, alkalmanként legfeljebb 180 nappal. Ez a féléves időtáv eleve túl hosszú, de ami még aggasztóbb, hogy semmi nem akadályozza meg a kormányt abban, hogy a kormánytöbbség segítségével bármeddig, akár egy teljes parlamenti cikluson keresztül fenntartsa a rendeleti kormányzást.
- Továbbra sem zárják ki a szabályok azt, hogy a veszélyhelyzettel párhuzamosan a kormány egyéb, az Alaptörvényben nem szereplő válsághelyzeteket is fenntartson, mint például a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet.
A civil szervezetek az Igazságügyi Minisztériumnak eljuttatott véleményükben konkrét javaslatokat is megfogalmaztak a különleges jogrendi szabályok átalakítására. Álláspontjuk szerint minimálisan ezek teljesítése szükséges lenne ahhoz, hogy alapjogaink a különleges jogrend idején is védve legyenek, és a veszélyhelyzeti rendeletek a társadalom és az emberek érdekeit, és ne pedig a kormány érdekeit szolgálják.
Az Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ közös véleménye itt érhető el: https://helsinki.hu/wp-content/uploads/2023/03/AI-EKINT-MHB-TASZ_velemeny_veszelyhelyzet_20230328.pdf
