Folyadékbevitel korlátozása szívelégtelenség mellett
A szívelégtelenség világszerte egyre gyakoribb probléma. Minden ötödik embert érint
valamilyen szinten. 1
A szívelégtelenséggel diagnosztizált betegek megközelítőleg 20 százaléka egy éven belül
meghal, 50 százalékuk pedig 5 éven belül veszíti el életét. 2
Szívelégtelenség definíciója
Szívelégtelenségről akkor beszélünk, ha a beteg szíve nem képes kellő mennyiségű vért pumpálni az
erekbe, így az nem tud elég tápanyagot és oxigént szállítani a szervezet számára.
Ez a betegség jellemzően krónikus, azaz lassan, fokozatosan alakul ki.
Ha a szívünk nem működik elég hatékonyan, akkor megváltozik vérnyomásunk is, ez pedig folyadék-
visszatartást okozhat. Felduzzadhat a lábszár, a lábfej és a boka, valamint felgyűlhet a tüdőben is a
folyadék, (ami állandó köhögéshez és nehézlégzéshez vezethet). A beteg súlya is kórosan
gyarapodhat a vízvisszatartás miatt.
A vízvisszatartás tovább súlyosbíthatja a szívelégtelenséget ezért folyadékbevitel-korlátozással is
próbálhatják szabályozni a visszatartott víz mennyiségét.
Korlátozott folyadékbevitel, érvek és ellenérvek
A folyadékbevitel korlátozása azon az elgondoláson alapul, hogy ha a szervezet vizet és sót tart vissza,
az fokozott terhelést ró a keringésre, és nagyobb munkára kényszeríti az amúgy is kevésbé terhelhető
és csökkent teljesítőképességű beteg szívet.
Ez az eljárás azonban nem tudományos tényeken alapul, inkább csak egy bevett szokás, amit ezidáig
kevéssé kérdőjeleztek meg.
A folyadékbevitelt, általában napi 1,5-2 literre kell visszaszorítaniuk a betegeknek és emellett a
korlátozás mellett gyakran vízhajtókat is felírnak nekik, ami még inkább szárítja a szervezetet.
Az elmúlt évtizedben számos kutatás irányult arra, hogy kiderítse, mennyire szükséges vagy éppen
jótékony ez a folyadékbevitel-korlátozás a betegeknek. Hiszen, ha a korlátozás miatt a szervezet nem
jut elég folyadékhoz, vízhiány is kialakulhat, ami ugyanúgy ártalmas a szívnek. Mert, ha túl kevés a
folyadék a szervezetben, a szívnek akkor is sokkal nagyobb erővel kell pumpálnia, hogy a vérkeringést
biztosítsa. Ez ritmustalan vagy a normálisnál gyorsabb szívverést, esetleg szívdobogást okozhat. A
dehidratáltság miatt a vér besűrűsödik, az érfalak beszűkülnek, és magas vérnyomás alakulhat ki, ami
mint korábban említettük megterheli a szívet.
A folyadékbevitel-korlátozás a betegek számára rendkívül kellemetlen, a folyadékmennyiség
követése rengeteg energiát emészt fel, nem egyszerű feladat feljegyezni, hogy pontosan milyen
mennyiséget visznek be innivalóval és ételekkel szervezetükbe, és éber figyelmet is igényel.
Egyes kutatások azt bizonyítják, hogy a folyadékbevitel korlátozása az igény szerinti
folyadékfogyasztással szemben általában véve nem vezetett jobb eredményekhez a
szívelégtelenségből történő felépülés során, és a betegek vízvisszatartás miatt megnövekedett súlya
sem csökkent érdemben.
Persze vannak bizonyos esetek, amikor hasznos lehet a folyadék-korlátozás, például súlyos
szívelégtelenség vagy kórosan alacsony vérnátriumszint mellett.
1 https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1071916422005449
2 https://mkardio.hu/tarsasag/kardiologia_paciens/hirek.aspx?nid=107559
De az enyhe vagy középsúlyos szívelégtelenségben szenvedőknél általában nem javasolt a
folyadékkorlátozás.
A legfrissebb irányelvek a folyadékkorlátozással kapcsolatban az alábbiak:
Semmiképpen sem szabad szabványosítani, tehát a betegek kezelését és automatikusan
minden szívelégtelenséggel küzdő beteg számára napi 1,5-2 liter folyadékra korlátozni a
bevitt mennyiséget. Annál is inkább nem, hiszen folyadékigényünk függ életkorunktól,
nemünktől, testsúlyunktól és fizikai aktivitásunk mértékétől is.
A kórosan alacsony vérnátriumszint és a hirtelen rosszabbodó szívelégtelenség esetén
átmeneti folyadékbevitel-korlátozás jöhet szóba.
Testsúlyhoz igazított mértékben kell meghatározni az elfogyasztható folyadék mennyiségét
(általában 30ml/kg-ot).
Mindenképpen fontos a betegek tájékoztatása és képzése, támogatása azzal kapcsolatban,
hogyan sajátítsák el a folyadékbevitel helyes kontrollját. Rendszeres ismétlő vizsgálatok is
szükségesek, melyekkel megállapítják, hogy szükséges-e még a folyadékbevitel-korlátozás
vagy már elhagyható.
Ha szívelégtelenséggel küzdünk, akár előírtak folyadékkorlátozást akár nem, nagyon lényeges, hogy
mindenképpen alacsony legyen az ételeinkkel elfogyasztott só mértéke is (napi 5 gramm alatt), mert
a magas sófogyasztás megköti a folyadékot a szövetek között és elősegíti a vizenyő képződést, és
ahogy említettük, ezzel megnehezíti a szív munkáját is.
Szomjúság vagy kiszáradás?
Fontos az is, hogy tudjuk, mi a különbség a szomjúság és dehidratáltság (kiszáradás) között. Ha az
alábbi tüneteket tapasztaljuk magunkon, azonnal forduljunk orvosunkhoz, mert előfordulhat, hogy
fennáll a kiszáradás veszélye.
Fáradtság
Izomgyengeség
Fejfájás
Szédülés
Szájszárazság
Száraz bőr
Szapora szívverés
Csökkent vizeletmennyiség
Álmosság
Láz
Megelőzés, kezelés
Akár a megelőzés a cél, akár a kezelés, az egészséges, sóban szegény, de zöldségekben,
gyümölcsökben és sovány fehérjékben, teljes kiőrlésű gabonákban gazdag étrend alkalmas
egészségünk megőrzésére és megerősítésére is. A testmozgás fokozza a vérkeringést, segíti az
anyagcserét, és erősíti a szívet, ami mind az egészségesek, mind a betegek számára jótékony hatású.
Kialakult probléma esetén mindenképpen konzultáljon kezelőorvosával, aki a gyógyszeres kezelés
mellett, az egészséges életmód elemeit biztonságos és hatékony módon segíthet az Ön
mindennapjaiba beilleszteni.
