Március 25-én újra felgördül a függöny a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában, ráadásul nem is akármilyen előadást láthatnak a nézők. A Miskolci Balett legújabb bemutatójára kerül sor ezen a héten: az est első részében a táncművészek a boldogságot és önazonosságot keresik, a másodikban pedig Marilyn Monroe történetét mesélik el a tánc nyelvén.
A Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál közönsége tavaly már láthatta a Jobb későn, mint soha című előadást, melyet Hugo Viera portugál koreográfus készített a Miskolci Balett számára. Most, a március 25-i bemutató első felvonásában újra látható a produkció. – A közöségi médiában figyeltem fel a miskolci társulatra és nem sokkal később meghívást kaptam Kozma Attilától, a Miskolci Balett művészeti vezetőjétől, hogy dolgozzak együtt a társulattal – meséli a koreográfus. Hugo Viera táncosként kezdte pályáját, a Portugál Nemzeti Balettintézetben, majd következett Cannes, Párizs, újra Lisszabon, majd hosszú ideig Karlsruhe. Táncosként is készített már koreográfiákat, azóta számos helyre kapott meghívást Németországban, Ausztriában, Horvátországban. Szabadúszó koreográfusként dolgozik, 2021-ben saját formációt is alapított Ballett Contemporaneo Do Oeste néven. A Jobb későn, mint soha Hugo Viera magyarországi bemutatkozása. – Minden munkámnál a saját tapasztalataimból merítek ihletet. Nem kifejezetten történetet akarok elmesélni egy-egy darabban, inkább igyekszem azt az atmoszférát megteremteni, amire az előadásban reflektálok, némiképp absztraktabb módon. A Jobb későn, mint soha arról szól, hogy soha nem késő megtenni a helyes lépéseket annak érdekében, hogy az légy, aki szeretnél lenni, hogy azt szeresd, akit akarsz és hogy boldog légy. Maga az élet nagyon rövid, és biztosnak kell lenned abban, hogy a lehető legjobban az előnyödre fordítod ezt az időt, mielőtt vége lenne. Szóval azt akarom ezzel mondani, hogy jobb későn megtenni ezeket a lépéseket, mint soha. A boldogságod elérése érdekében, egy egyenlőbb világért, és azért hogy az lehess, aki vagy, és ne mások véleményén rágódj – foglalja össze a koreográfus. Mint mondja, ezeket az érzéseket sokszor nem konkrét mozdulatokra fordítják le, sokkal fontosabbak azok az energiák, amik a táncosokban és benne munkálkodnak.
Az est második felében a közönség Kozma Attila koreográfiáját láthatja. A Miskolci Balett előadásaiban rendszeresen láthatunk meghatározó női alakokat, történeteket, gondoljunk csak az Álom luxuskivitelben Cily Hebrentch-ére, a Casablanca Ilsájára, vagy az Üvöltő szelek Catherine-jére. Kozma Attila ezúttal nem más, mint a popkultúra egyik, talán ha nem a legnagyobb ikonját jeleníti meg a táncszínpadon. Marilyn Monroe történetét a Vörös napló című előadásban mesélik el a tánc nyelvén. A Vörös napló Marilyn Monroe eltűnt titkos naplója. Ha ismernénk a tartalmát talán tisztábban látnánk az 50-es évek amerikai színésznőjének titkokkal, traumákkal teli életét. – Az elmúlt években a Miskolci Balett arról – is – vált ismertté, hogy irodalmi-, és filmalkotásokat vitt színre, és úgy gondoltam, hogy megpróbálok most kicsit „szabadabb” lenni a történetmesélés terén. Marilyn Monroe-nak vagy volt egy Vörös naplója, vagy nem volt…De ez adott nekem egyfajta szabadásgot arra, hogy fikcióként meséljem el az ő történetét. Természetesen sok mindent ismerünk már az életéről, azonban nagyon sok részét homály fedi, és én itt tudtam „kitölteni” a hézagokat, máshogyan megközelíteni az életének különböző eseményeit – részletezi a koreográfus. Kozma Attila rendszeresen dolgozik együtt Hajdufi Péterrel, aki a különböző vizuális látványért, videókért felel a Miskolci Nemzeti Színházban. – Azt gondoltam, hogy ennél a darabnál elkerülhetetlen, hogy a látványvilágot alátámasszuk különböző technikai, vizuális eszközökkel, pláne, ha egy olyan emberről készítünk előadást, akinek az életében a mozi, a film ennyire meghatározó volt. Péter nagyon izgalmas anyagot készített, rendkívül kreatív, ahogyan például egy filmes casting során a „nagy hollywoodi gyár” működését megjeleníti a vásznon – teszi hozzá a rendező-koreográfus. Mint mondja, a koreográfia tele van érzelmekkel, fájdalommal. – A mozgásszínházban igazán „hálás” téma egy karakter lelki összeomlása, „szétcsúszása,” melyet Harangozó Lili táncművész rendkívül bátran, és ami fontos, nem közhelyesen fogalmaz meg. Marilyn Monroe nem csak a film-, de a popkultúra ikonja is volt, reményeim szerint az ő életének bemutatása minden korban érdekes a nézők számára – mondja Kozma Attila.
Harangozó Lili elmondása szerint eléggé meglepődött, amikor megtudta, hogy ő fogja megtestesíteni Marilyn Monroe-t. – Nem számítottam rá, hogy ekkora szerepet rám fog bízni Kozma Attila. Nagyon megörültem és vártam, hogy megkezdődjön a próbafolyamat. Természetesen belenéztem a filmjeibe, olvastam az önéletrajzát, próbáltam belelátni az életébe. Sok képen megfigyeltem a gesztusait, a tartását, a stílusát, hogy jobban és hitelesebben tudjam prezentálni őt a színpadon. Viszonylag gyorsan kellett összeállítanunk ezt a darabot, mert emellett párhuzamosan mentek az előadásaink és egyéb próbáink is. Nagy koncentrációt, produktivitást és odaadást igényelt az egész folyamat – meséli a táncművész.
Monroe karrierje sok szálon kapcsolódott az amerikai társadalom, kultúra számos területéhez: filmhez, színházhoz, irodalomhoz, képzőművészethez, sporthoz, politikához, feminista mozgalomhoz. – A mai napig szex-szimbólumként, igazi dívaként emlékeznek rá, aki a kor hagyományaival szakítva nyíltan vállalta érzékiségét. Sok képét a mai napig próbálják utánozni, akár a pink estélyiben, ahogy egy férfikoszorú veszi körül vagy ahogy a fehér fellibbenő szoknyájában élvezi a metró szellőjét. Ezeket az ikonikus pillanatokat mi is beleszőttük a darabba – fejti ki Harangozó Lili, aki számára saját bevallása szerint mindenképpen kihívás volt ez a karakter. – Én alapvetően én egy visszahúzódóbb, csöndesebb típus vagyok, így sokszor nehéz a hivalkodó, törtető, túlzó, „szexista” megjelenés. Ugyanakkor van egy elegáns, nőies, bájos, játékos oldala is, amit annál inkább szeretek benne, hiszem ez közelebb áll hozzám. Örülök, hogy eljátszhatom őt és egy kis időre a bőrében bújhatok, de ha komolyabban belegondolok, elképesztően nehéz élete volt és sajnos nem sikerült olyan, emberekkel körülvennie magát, akik mellett élete végéig biztonságban lett volna – zárja gondolatait Harangozó Lili.
