Így vigyázhatunk jobban a családi emlékekre
A penész az egyik legrosszabb dolog, ami egy videókazettával történhet. Jobb esetben csak felületi penészről van szó, amitől még a kazetta megnézhető, rosszabb esetben bemászik a rétegek közé és szabályosan összeragasztja a szalagot. A problémát megelőzhetjük, ha megfelelő körülmények között tároljuk a VHS-eket, de akkor sem biztos, hogy kukába kerülnek a családi emlékek, ha már megtörtént a baj.
A VHS minden túlzás nélkül forradalmasította az emberek életét. Utat nyitott az otthoni mozizás élményének, és olcsó alternatívát kínált a családi emlékek megőrzésére. Sikere az olcsóságában és a könnyű kezelhetőségében rejlett, amivel a régi, celluloidalapú filmtekercseket szélsebesen kiszorította a piacról. Viszont nem örökéletű a VHS kazetta sem.
A legtöbb digitalizálással foglalkozó szakértő, ha meglátja a penészes videókazettát, azonnal vissza is adja a tulajdonosának, mivel szennyezett állapotban nem tanácsos betenni a lejátszóba.
“A penésznek, lévén hogy az is gomba, vannak spórái. Amikor betesszük a kazettát a lejátszóba, a fejegység kihúzza a szalagot, rajta a penésszel, ami a nagy sebességű mozgástól lehullik a lejátszóban. Onnan pedig könnyedén fertőzi tovább a következő kazettát. Sőt a fejegységet is elkoszolja, így a szalagról egyre rosszabb minőségű képet tud adni a lejátszó, míg végül marad a hangyaháború. Ha pedig nem csak felületi a penész, hanem rendesen beivódott a belső rétegekbe is, akkor az orsó szorul, a szalag pedig szakad, akár 4-5 cm-enként is” – mondta Stier-Nemes Lenke, az Emlékmentő Digitalizáló Stúdió kommunikációs vezetője.
Hogyan tároljuk megfelelően a VHS-eket?
A 80’-as évektől az analóg VHS kazetták több évtizeden át álltak az emberiség szolgálatában. Esküvők, születésnapok, nyaralások, de a kedvenc filmjeink és családi emlékeink is ezekre kerültek. Az egykor nagy becsben tartott videókazetták ma már sokszor pincékben, padlásokon vagy garázsokban várják a sorsukat, miközben tulajdonosaik mit sem sejtenek arról, hogy az adathordozók károsodnak.
“Az egyik fő ellenségük a penész, ami elsősorban a fűtetlen, szellőzés nélküli, esetleg párás helyeket kedveli. A penész először csak a szalag szélein jelenik meg, de az idő múlásával a felületére is átterjed. Így tehát érdemes szobahőmérsékleten, száraz helyen tárolni a videókazettákat. A legjobb, ha egy légmentesen záródó dobozba tesszük őket a lakás egy olyan pontjára, ahol stabil hőmérséklet uralkodik. Így attól is megóvhatjuk a szalagot, hogy egy óvatlan kisegér megrágja, vagy hogy pókotthonná változzon a kazetta” – tanácsolta az emlekmento.hu szakértője.
Lenke hozzátette: fontos tudni, hogy a mágnesszalag nem bírja jól az extrém hőmérséklet változásokat, így a kerti sufnik kerülendőek. Gondoljunk csak bele, hogy ezekben a helyiségekben nyáron 40-50 fok is lehet, télen pedig kemény mínuszok is. Ugyanígy a tűző nap sem tesz jót neki, hiszen a műanyag tok az UV fénytől erősen öregszik.
Mit tehetünk, ha már penészes a kazetta?
Habár sokan nem bajlódnak vele, az ország néhány pontján vannak olyan digitalizálással foglalkozó szakértők, akik speciális módszerrel meg tudják menteni a penészes VHS kazettákat is.
“Ilyenkor szét kell szerelni a VHS-t, és speciális tisztítófolyadékokkal letakarítani a szalagot. Ez első körben általában egy felületi tisztítás, amit szükség szerint akár többszöri vegyszeres áttekercselés is követhet. Ezt a munkafolyamatot ráadásul nem is lehet gépesíteni. Nem tudni előre, hogy milyen feszítésnél szakad a szalag, ez akár néhány méterenként is változhat a penészesedés súlyosságától függően. Az egyik legrosszabb állapotú VHS kazettát konkrétan centinként kellett lefejteni az orsóról, és nagyjából 3 napig küzdöttek érte az Emlékmentős kollégák, de végül egy egészen jó minőségű felvételt lehetett menteni egy olyan esküvőről, amelyen még ott volt a rajongott dédi mama” – árulta el Stier-Nemes Lenke, az Emlékmentő Digitalizáló Stúdió kommunikációs vezetője.
