Hogyan vezethet a prémium italok készítésének gyakorlata a fenntarthatóság felé? Melyek a gyártás azon részegységei, ahol a standard folyamatok felülvizsgálata pozitív változást idézhet elő? Ha a bolygó jövőjét nézzük, ezeknek a kérdéseknek komoly jelentősége van. Ezért is nézzük meg őket közelebbről.
Miért vezethet a prémium italkészítés útja a fenntarthatóság felé?
Az italgyártóknak egész egyszerűen mozdulniuk kell ebbe az irányba. Ellenkező esetben versenyhátrányba kerülhetnek, ugyanis a fogyasztók egyre inkább tudatosabbá, jobban mondva környezettudatossá válnak ezen a téren. Borítékolható tehát, hogy például az iDrinks szeszes ital választékában is folyamatosan egyre több olyan termék lesz elérhető, amely a fenntarthatóság jegyében kerül gyártásra.
A vásárlók odafigyelnek rá, hogy milyen anyagokat visznek a testükbe, és mekkora ökológiai lábnyomot hagynak maguk után a fogyasztói magatartásukkal. Ennek megfelelően olyan brandeket preferálnak, amelyek a termelési gyakorlatukat tekintve elkötelezettek a környezettudatosság mellett.
Ékes példa a prémium italok és a fenntarthatóság párhuzamára
Az úgynevezett Grain-to-Glass lepárlás folyamata kiválóan példázza a követendő irányt. Maga az eljárás a gabonaszemtől a palackozásig környezetvédelmi szemléletet reprezentál, és szerencsére egyre több brand tesz lépéseket erre.
Maga a mechanizmus azt jelenti, hogy a korábbi standard gyakorlattal ellentétben a prémium italok készítői a helyi gazdaságban vagy a szeszfőzdében termesztett gabonát használják a prémiumminőségű whiskyk, vodkák létrehozásának folyamatában.
A helyi kukorica, búza és árpa felhasználásának egyik nagy előnye, hogy segít elkerülni a szállítás által generált ökológiai lábnyomot. Nem mellékesen a dolog pozitív hozadéka az is, hogy az ily módon készített italban az adott hely íze, sajátos zamatbirodalma is feltárulhat.
A fenntarthatóság kulcsát a saját gazdálkodásból származó összetevők jelenthetik
Még akkor is, ha a lokális nyersanyagok felhasználására való törekvés némi kiszolgáltatottságot jelent a helyi időjárás szeszélyeivel szemben. A gyártóknak viszont egyre inkább vállalni kell ezt, ha a környezetvédelmi célokat teljesíteni szeretnék.
Pláne azért is, mivel így az elkészült italok temperamentumosabbak lehetnek az átlagosnál. Sőt, az összetevőkön túl is kínálkozhatnak lehetőségek, például az energiahasználat racionalizálásával és a biohulladék feldolgozásával is fenntarthatóbbá alakítható a gyártás.
Hasonlóképp komoly potenciált jelent a palackozás és a szállítás forradalmi újragondolása. Amennyiben a felsoroltak mellett a mesterséges összetevők felhasználása is kiszorul az italgyártásból, akkor jó okunk lehet bizakodni a fenntarthatóbb jövőt illetően./X/
