Kétszáz palack borral támogatja a kétszáz éves Miskolci Nemzeti Színházat Barkóczi István, a Népkerti Vigadó és a Barkland Pincészet tulajdonosa. A kifejezetten a színház számára készített, egyedi címkézésű palackokat ma adta át a vállalkozó a színházigazgatónak.
A Népkerti Vigadó tulajdonosa Barkóczi István és munkatársai a nehéz helyzetbe került Miskolci Nemzeti Színház javára Jótékonysági vacsora estet szerveztek december 27-én. A rendezvényen ötszázezer forint gyűlt össze, amit Barkóczi István további ötszázezer forinttal egészített ki.
A pénzadományon túl az üzletember – mint a Barkland Pincészet tulajdonosa – a 200. évfordulóját ünneplő Miskolci Nemzeti Színház részére 200 palack bort is felajánlott. A palackozás időközben megtörtént, a színházzal közösen egyedi címkét terveztek, amely fel is került az ünnepi nedűre. A különleges adományt pénteken, sajtótájékoztatón adta át Barkóczi István a Népkerti Vigadóban Béres Attilának, a teátrum igazgatójának.
– Úgy gondoltuk azon a decemberi estén, hogy bár jelképes felajánlás, de a 200 palack bort még a pénzadomány mellé tesszük, amit akár el is árverezhet a színház, s ez a további működést segítheti. Ezeket a palackokat sehol nem lehet megvenni, ez a bor kifejezetten a kétszáz éves színházunknak készült. Kötelességünknek érezzük, hogy a városunk és a térség meghatározó kulturális intézményének, ami éppen idén 200 éves, segítsünk. Meggyőződésem, hogy annak, aki profitot csinál ebben a városban és környékén, kutya kötelessége, hogy segítsen azért, hogy ez a város boldoguljon. Cégcsoportunk a korábbiakban is így tett, ez a mostani jelképes felajánlás ennek a tradíciónak a folytatása, egy gesztus a színház felé. A családi borászatként nyolc éve működő Barkland Pincészetben évente 15-20 ezer palack bort készítünk, a mennyiség helyett a minőségre törekszünk. Az egyedi palackokba 2019-es Tokaji Cuvée, száraz fehérbor került furmintból és hárslevelűből – tette hozzá az üzletember.
Béres Attila, a színház igazgatója: „Én nem vagyok miskolci, engem önök befogadtak tíz évvel ezelőtt. Sokszor, sokfelé jártam, sok helyen voltam rendező. Az, hogy ennek a városnak először volt színháza, valahogy olyan módon tette rendkívülivé a közönséget, mint sehol a világon. Sehol nincs ez a fajta önzetlenség, amit én az utóbbi hónapokban megtapasztaltam. Sok mindenért volt érdemes Miskolcon színházat csinálnom: volt benne rengeteg személyes dac, kihívás, és bizonyítási vágy. Minden fontos volt, ami az utóbbi kilenc évben történt. A legfontosabb velem mégis az utóbbi három hónapban történt, mióta a gyűjtést elkezdtük szervezni. Azt a fajta önzetlenséget és szeretet tapasztaljuk, amiből nagyon sokat tanulhatna nemcsak ez az ország, hanem az egész világ is. Mennyi empátia, humanizmus, szeretet és gondoskodás van a miskolciakban az értékeik és a hagyományaik iránt! Mindenhol jó lenni, de legjobb Miskolcon.”
– 1823 augusztusában a miskolciak összefogásából épült fel Magyarország első kőszínháza. Most, kétszáz évvel később is a miskolciak összefogásából van lehetőségünk arra, hogy továbbműködjünk a kialakult helyzetben. Szívet, lelket melengető számunkra az az összefogás, amit tapasztalunk – mondta Radnai Erika színművész.
