Vicsápi Natália: „A tudatos ember elfogadja, hogy minden változó”
Vicsápi Natália, önismereti tanító, változás nagykövet részletezi,
miért fontos, hogy egy mentor segítségével lépjünk az önismeret útjára, illetve miért
ünnepeljük meg, ha elértünk egy kitűzött célt.
Első és legfontosabb, hogy találjuk meg a vezetőnk. Nagyon sokan belevágnak az önismereti
útba, rengeteg videót néznek, olvasnak ebben a témában, viszont túlságosan sok könyv,
ismeret áll rendelkezésünkre, amelyből nem tudjuk, melyek adnak számunkra igazi
változást. – A legrosszabb módszer, akkor rombolhatjuk magunkat, amikor összecsipegetünk
mindenhonnan valamilyen információt, és abból egy kesze-kusza dolog sül ki belőle, ami
nagyon messze áll az önismerettől. Nagyon fontos, hogy hiteles legyen a tanácsadó, és ha
ez a tényező megvan, adjuk meg a bizalmat számára – kezdte Vicsápi Natália, aki arra is
kitért, ha sikerült valamit megvalósítani, ünnepeljük meg, jelképesen pipáljuk ki, meséljük el
a szeretteinknek.
Mit tegyünk, amikor megvalósítottuk az álmunkat?
– Nagyon fontos, elmaradhatatlan, hogy ünnepeljük meg, amikor elértük az egyik célunkat.
Az agyunk úgy van beállítva, hogyha kitűzzük a célt, és addig, amíg el nem érjük, az adrenalin
dolgozik bennünk. Amikor pedig elérjük, akkor eltűnik belőlünk, és a hiányérzetet éljük meg.
Ezért lényeges, hogy rögtön tűzzük ki a következő célt. Valójában amikor odaérünk az
eredményhez, akkor megjelenik bennünk az eufória, a boldogság egy rövid időre. Mi
magunk tudjuk hosszabb ideig fenntartani ezt a figyelmet. Én ezt már a kollégákkal is
bevezettem, amikor elérünk egy kitűzött tervet, alkoholmentes pezsgővel koccintunk a
sikerre. Ezzel adunk neki egy kis időt, hogy átbeszéljük, végignézzük, mennyi idő alatt vittük
véghez, és átéljük a boldogságot – részletezte a szakember.
Hogyan készüljünk fel a problémákra?
– Nehézségekre előre nem lehet felkészülni. Egyetlen egy dolgot tudunk tenni, hogy
elfogadjuk azt, lesz, ami lesz, mindig minden változik. Ilyenkor szintén az önismeretet kell
erősíteni, hiszen mi vagyunk azok, akik stabilan ott maradunk. A tudatos ember elfogadja,
hogy minden változó. Akkor pontosan, tudatosan látja, mi a következő lépés. Ne a
félelmeink, az érzéseink irányítsanak minket, hanem szilárd talajon kell állnunk! Bízzunk
magunkban, hogy bármi is történik, megtaláljuk a legjobb megoldást! A vállalkozók
esetében pedig nagyon fontos a csapat, hogy milyenek a munkatársaink. A nehézségek
során a csoport szét szokott esni, mert nem mindenki bírja a próbatételeket. Ezért szoktam
kijelenti, hogy én csak tudatos emberekkel vagyok hajlandó nagy projektek során
együttműködni. Ugyanis ők azok, akik tartósan tudnak helyben maradni. Ha a csapatból
valaki megbillen, akkor vagyunk olyan erősek, hogy visszaállítsuk a helyes útra, képesek
vagyunk közösen a helyes megoldásra lelni, és objektív szempontból látni a problémát –
mondta a tudatosság mentor.
Hogyan lazítsunk nehéz helyzetben?
– Amíg nem élünk tudatosan, addig a félelmek irányítanak minket. Tehát ha valaki kiveri a
biztosítékot, azzal mindig kijön a negatív érzelem, végigmegy a vérkeringésünkön, és már
stresszesek is vagyunk. Erre mondja az orvostudomány, hogyha minél kevesebb stresszt
venne fel az ember, és tudatosan élne, nem menne bele ezekbe a negatív érzelmekbe, akkor
annál egészségesebb lenne. Az első és legfontosabb, hogy vegyük észre, ha megint elvittek
az érzéseink, illetve vegyük figyelembe, amikor a másik ember érzéseire hangolódtunk rá.
Erre egyetlen egy tanácsot szoktam mondani a tanítóimnak is, hogy vegyünk egy mély
levegőt, lazítsunk, eresszük le a vállunkat. Észrevesszük, hogy feszültség van bennünk,
összerándul a gyomrunk, kiütések jöttek ki rajtunk, elpirultunk, ökölbe szorítjuk a kezünket.
Mindannyiunknak megvannak a saját testi tüneteink. Vegyük észre a rossz érzésünket, és
racionalizáljuk. Tegyük fel azt a kérdést, hogy ez a mi problémánk, vagy valaki más
generálta a konfliktust, a feszültséget, mi pedig csak rá hangolódtunk?! Ha nem a mi
gondunk, akkor nem kell vele foglalkozni. A következőben kérdezzük meg magunktól,
milyen probléma áll fenn?! Amikor áttesszük a figyelmünket magunkra és a jelen pillanatra,
és feltesszük a kérdést, hogy most ebben a pillanatban van hol élnünk? Jól vagyunk?
Mindenünk el van rendezve? Kezünk, lábunk megvan? Kényszerít most ebben a pillanatban
valaki valamire? A pillanatban a válasz az, hogy nem! – részletezte Natália.
