„R. B.”, egy pszichés betegségben szenvedő, középkorú tanárnő hosszú évek óta áll kezelés alatt, de ha gyógyszereit beszedi, teljes életet él és dolgozik. Hozzátartozói 2017 nyarán attól tartottak, hogy romlott az állapota, mert nem tudtak vele kapcsolatba lépni. Ezért mentőt hívtak hozzá.
Hátrabilincselték a meztelen nőt
A nő nem akarta beengedni az ápolókat, de végül a család egyik tagjának sikerült felnyitni az ajtót. Akkor „R. B.” éppen fürdött, és meglepődött, hogy rendőrök nyitnak rá, és el akarják őt vinni. A rendőrök az ellenállást nem tanúsító nőt megbilincselték, áttuszkolták egy másik szobába. Eközben egy reccsenés hallatszott, ekkor tört el a válla. Ezután még kb. húsz percig térdeltek a nő hátán. Utána vitték el egy kórház baleseti részlegére.
Merőben szokatlan módon az intézkedésről hang- és filmfelvétel is készült. A nő barátja rögzítette mindezt. A felvételek egyértelműen cáfolták a mentősök verzióit: azt, hogy a kádból kiugrás közben csúszott volna el az a tanárnő, vagy azt, hogy ki akart volna ugrani az ablakon.
Az intézkedő rendőröket tanúként sem hallgatták meg az eljárás során. Mindenesetre elöljárójuk szerint minden jogszerű, szakszerű és arányos volt az intézkedés során, ahogy az ügyészség szerint is, amely megszüntette büntetőeljárást.
Az ügyészség tessék-lássék nyomozása
„R. B.” családja a Magyar Helsinki Bizottságtól kért segítséget. Tóth Balázs, a civil jogvédő egyesület ügyvédje a Legfőbb Ügyészéghez nyújtott be panaszt. Eredménytelenül, a panaszt elutasították, és a büntetőeljárást véglegesen lezárták.
A jogerős ügyészségi határozatot abszurd módon indokolták. Ezek szerint az intézkedő rendőröket azért nem hallgatták ki gyanúsítottként, mert „megalapozott gyanú hiányában a gyanúsítotti kihallgatásuknak törvényes alapja nem volt”. Tanúként pedig azért nem hallgatták meg őket, mert az „súlyosan sértette volna […] az önvádra kötelezés tilalmára vonatkozó garanciális alapelvet”, és hát a vallomástételt egyébként is megtagadhatták volna.
Ugyanakkor az intézkedés során végig a lakásban tartózkodó, a felvételeket készítő tanú vallomását nem tekintette az ügyészség olyannak, amire tényállást lehetne alapozni. Az indoklás szerint ő bujkált a sértett elől, ezért nem láthatott mindent. A panaszt elutasító ügyész szerint „ekként logikus és okszerű, hogy az eljáró ügyészség olyan tanúk vallomásaira alapított tényállást, akik ténylegesen jelen voltak az események során”.
Ez a logika és okszerűség a rendőr tanúk esetén azonban már nem működött, hiszen őket, akik természetesen végig jelen voltak az intézkedésnél, meg sem hallgatták. Arról nem is beszélve, hogy hiteles tanúnak fogadták el azokat a mentősöket is, akik bizonyítottan hamis tartalmú orvos dokumentációt készítettek az esetről és teljesen életszerűtlen tanúvallomást is tettek később.
A magyar államot számos alkalommal marasztalta el már a strasbourgi bíróság olyan ügyekben, amelyeknél felmerült az, hogy a bűnelkövetők hivatásosok, rendőrök, börtönőrök voltak, de az ügyészség még a legalapvetőbb nyomozati cselekményeket sem volt hajlandó elvégezni. Már húsz éve a Kmetty kontra Magyarország strasbourgi pert is hasonló hiányosságok miatt bukta el a magyar állam. A panaszost akkor is a Magyar Helsinki Bizottság képviselte. A helyzet nagyon hasonló volt a hátrabilincselt tanárnő esetében is, csak itt még több cáfolhatatlan bizonyíték is rendelkezésre állt, ezért az áldozat a civil jogvédő egyesület segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult 2018-ban.
Ítélet Strasbourgból
Az Emberi Jogok Európai Bírósága ma megállapította a magyar állam felelősségét. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye szerint ugyanis senkit sem lehet embertelen, megalázó bánásmódnak alávetni. Márpedig „R. B.” esetében ez történt.
Az állam nem csak ott sértett alapjogot, hogy nem járt el kellő körültekintéssel a nyomozás során, és még a legalapvetőbb nyomozati cselekményeket sem volt hajlandó elvégezni, de a strasbourgi bíróság azt is megállapította, hogy a magyar hatóságok érdemben is megsértették az embertelen, megalázó bánásmód tilalmát. Embertelen bánásmódnak ítélte a strasbourgi bíróság, hogy a túlzott erőszakot alkalmazó rendőrök eltörték „R. B.” vállát. Megalázónak pedig azt, hogy a meztelen és sérült nőn húsz percen át térdeltek a megtermett férfi rendőrök.
„Természetesen elégedettek vagyunk a mai ítélettel. Ügyfelem valódi elégtételt kapott. Valójában azonban ezt az ügyet már itthon megnyugtatóan lehetett volna rendezni. Ehhez csak az kellett volna, hogy a rendőrök elismerjék nyilvánvaló hibájukat. Vagy ha ők nem, akkor az ügyészség előírás-szerűen végezze a dolgát. Sajnos, nem ez az első olyan strasbourgi ügyünk, amikor a hazai nyomozóhatóság sem tanúként, sem gyanúsítottként nem hallgat meg feljelentett rendőröket. Ez nem csak a strasbourgi bíróság számára elfogadhatatlan, de állampolgárokként is tiltakoznunk kell ellene”
– értékelte a mai strasbourgi döntést Tóth Balázs, a panaszos ügyvédje.
A Magyar Helsinki Bizottság a strasbourgi eljárás alatt is tartotta a kapcsolatot a panaszos családjával. „R. B.”-t erősen megviselték a történtek. Évekbe tellett, mire kiheverte az őt ért támadást ás következményeit. Ma már újra tud dolgozni.
Az ítélet 25 ezer euró (mintegy tízmillió forint) igazságos elégtételt állapított meg a panaszosnak. Ezt a magyar állam fizeti ki, ahogyan a per 4500 eurós költségét is.
