Kedves Feri!
Amikor Márki-Zay Péter a kampányban azzal az ötlettel állt elő, hogy kvótát állapít meg arra, hogy az ellenzéki listán mennyi roma származású jelöltnek kell lennie, sokunkban keltett rossz érzést. Meggyőződésem ugyanis, hogy minden kvóta torzít, és a tehetség, valamint az érdem helyébe valami mást helyez. Ezzel pedig végső soron még annak a csoportnak sem segít, aki elvileg a kedvezményezettje, a többiekkel szemben pedig „csak” mélységesen igazságtalan.
Mégis, dacára annak, hogy magával az elvvel nem tudtam azonosulni, tudtam örülni a személyednek, amikor a Jobbik közössége megtalált Téged, és felkért arra, hogy legyél a képviselőjelöltünk. Nem mindennapi kiváltságban részesültél: a Jobbik számos, évek óta keményen dolgozó, magát képző, tehetséges tagját előzted meg, és ülhettél be az Országgyűlésbe úgy, hogy szinte nem is ismertünk még. Mégis megelőlegeztük Neked a bizalmat, és ezért cserébe csak azt kértük, hogy fogadd meg a Szent Korona előtt, hogy nem fogsz bennünket és az ügyünket cserben hagyni.
Most mégis pontosan ezt tetted, és nem igazán értem, miért? Vitáid voltak a képviselőtársaiddal? Nos, ilyen a politika. Ez nem a bolsevik párt és nem is a Fidesz, ahol mindenkinek mindenkivel mindenben száz százalékosan egyet kell érteni. Úgy gondolod, hogy nem tudod jobbikos képviselőként szolgálni a szavazóidat? Melyik szavazóidat, kedves Feri? Te meg sem mérettetted magad egyéni körzetben. Minden szavazat, amelynek köszönhetően ma a Parlamentben ülsz, a Jobbik listájára érkezett. A Te szavazóid azok az emberek, akik a Jobbikra szavaztak, és akiket Te most elárultál. Azt reméled, hogy független képviselőként majd jobban fogsz dolgozni? Hát nem tanultál semmit az elmúlt fél évben, amióta képviselő vagy? Nem tudod, hogy egy független képviselőnek még annyi lehetősége sincsen, mint annak, aki egy frakció tagja? Azt mondod, hogy a cigányságot akarod szolgálni. Mégis hogyan? Hajnali 2-kor napirend után elmondott beszédekkel? És akkor a legrosszabbat már fel sem hozom: ha esetleg külső hatásra döntöttél úgy, hogy elhagyod a közösséget, amelytől bizalmat és képviselői helyet kaptál.
Mi mindenben mögötted álltunk. Tudhatod jól, hogy a Jobbik számára a cigányság felzárkóztatása és integrálása a kezdetektől fogva a nemzeti sorskérdések közé tartozott. Arra kértünk fel, hogy dolgozz ezért, és megadtunk minden segítséget hozzá, amit ma egy ellenzéki párt Magyarországon meg tud adni. Neked ez nem kellett.
Legyünk őszinték: az, hogy a távozásoddal egy fővel csökken a Jobbik frakciójának létszáma, engem pártelnökként zavar ugyan, de a NER tizenharmadik évében édes mindegy, hogy egy ellenzéki pártnak öt, nyolc, kilenc, vagy éppen huszonhat képviselője van. Nekünk a Jobbik sohasem maga a cél, hanem egy eszköz volt, hogy a magyar emberek életét jobbá tegyük. Erre hívtunk meg Téged is, és erre tettél esküt velünk. Most pedig elárultad a közös céljainkat, és elárultad azokat, akik a közös listánkra adott szavazatukkal Téged is támogattak.
Bár a döntésed fájó pont, mi továbbra sem feltételezünk rosszat Rólad. Ugyanakkor hibát követtél el a döntéseddel. Nem tartozom azok közé a szemforgató politikusok közé, akik úgy gondolják, hogy egy hibát nem lehet jóvátenni. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a hiba belátása és a jóvátétel szándéka nélkül nem lehet tisztességes politikát folytatni. Ha nem látod be, hogy miért gond az, hogy visszaéltél emberek bizalmával, és fél éven belül megszegted a saját esküdet, mégis hogyan várod el, hogy bárki hitelt adjon a szavaidnak a mandátumod hátralévő részében? Ki várja saját képviseletét egy olyan politikustól, aki a szavakat mindig úgy fordítja, ahogy neki kényelmes?
Kérlek, hogy gondolkodj el ezeken. Megértjük, ha a politika nem a Te világod, és megértjük azt is, ha nem kívánsz tovább velünk dolgozni. Ám az adott szavadat kérlek, hogy tartsd be. Add vissza a mandátumodat annak a közösségnek, amelytől kaptad, és váljunk el békében. Ez az egyetlen egyenes és tisztességes út.
Üdvözlettel:
Gyöngyösi Márton
