Egy társaság – magát a munkaerőhiány áldozataként bemutatva – sajátos megoldást eszelt ki a közterhek enyhítésére.
A kockázatelemzés szúrta ki, hogy egy mirelit-élelmiszereket gyártó cég folyamatosan, nagy összegben fogadott be számlát egy alvállalkozótól, pontosan ugyanolyan termékek előállításáról, mint amit maga is készített. Az ügyvezető szerint azért, mert nem találtak a gyártáshoz elég embert.
A NAV rendszereiből jól látszott, hogy a számlakibocsátó alvállalkozónak nem volt a termékek gyártására alkalmas telephelye, és nem fizetett járulékot sem a nála egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentett munkavállalók után. A gyanút erősítette, hogy a cég tulajdonosa több, korábban bedöntött, munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégben is érdekelt volt.
Az alvállalkozó ügyvezetője a papíron foglalkoztatott több száz fő közül mindössze egyetlen személyt tudott megnevezni, a saját lányát. Hogy ne kelljen áfát fizetnie, fiktív, munkaruhák beszerzéséről kiállított bizonylatokat fogadott be olyan társaságoktól, amelyek képviselői azt állították, hogy a több millió forint értékű árut ukrán magánszemélyektől vásárolták, vastag aranyláncokért cserébe.
A mirelit-élelmiszereket gyártó cég gyárában rajtaütésszerűen megjelent adóellenőrök rögzítették, hogy a céghez, illetve az alvállalkozóhoz bejelentett személyek mind a gyártó cég irányítása alatt, a cég eszközeivel és alapanyagaival, ugyanazon a gyártósoron dolgoztak. A munkavállalók nem is ismerték állítólagos foglalkoztatójukat, az alvállalkozót. A tények azt támasztották alá, hogy a valódi és egyetlen foglalkoztató maga az adózó, a gyártó cég volt.
A NAV vizsgálata nyomán több mint huszonkétmillió forint folyt be az államkasszába.
