Kár, hogy nem a sarki presszóban adta elő, mert akkor legalább egy kevertre lehet meghívta volna valaki.
Sajnos ital nélkül nehezen lehet szekunder szégyen nélkül végighallgatni ezt a sok sületlenséget.
Őszintén szólva nehéz is komolyra fordítani a szót egy ilyen „okfejtés” után, de mivel Orbán a sors furcsa játéka folytán éppen miniszterelnök, nem tudjuk nem észrevenni, hogy:
Mennyire abszurd, hogy amikor a magyar emberek éppen az elmúlt évtizedek legnagyobb megszorításait szenvedik el, Orbán annak a nyugatnak haláláról elmélkedik, ahol egy átlagfizetés 1,2 millió forint.
Mennyire nevetséges, hogy amikor Oroszország csak úgy lerohanja a hat Magyarországnyi méretű Ukrajnát is, Orbán egymaga akar egyensúlyi politikát hirdetni.
Mennyire tragikus, hogy miközben azt képzeli, hogy nagyhatalmak vezetői között ő tesz majd rendet, valójában már senki sem akar vele szóbaállni.
Mennyire irreális, hogy a zuhanó forint, a növekvő adók, az óriási infláció és a gazdasági visszaesés veszélye helyett ő már azt tervezgeti, hogy mi lesz vele 2030-ban, amikor majd szerinte mindenki más összeomlik.
Mennyire ijesztő az a kisebbségi komplexustól fűtött bosszúvágy, ami ezt az alakot fűti.
