Azt is mondhatnánk, hogy ez a kis „ékszerdoboz”, amely július első hetében tárta ki ajtaját Gödöllőn a Bajcsy -Zs. u. 17. alatt, mindenben megfelel annak a kívánalomnak, amelyet a környezetet óvók elvárnak manapság. Nincs felesleges, kidobott anyag, a tárgyak újra hasznosulva kelnek új életre, más és más szépséges funkciókat talál számukra Mandzákné Tarnavölgyi Judit.
Alkotásai veszik körbe a látogatót a kis műhelyben. A falakon újragondolt textilképek, a polcokon kedves dísztárgyak, dobozok, poharak,a régi bútorok átfestve, megszépülve. Nem egyik napról a másikra készültek el az itt látható művek, hanem az utóbbi három év alkotómunkája mindez, de ennél is messzebbről kezdődött az alkotókedv. Ahogy Judit elmondja, már az Édesanyja is ilyen kreatív volt, hiszen nagycsaládosok révén, ki kellett pótolnia a szerény keresetet. A nyíregyházi konyhában gyertyákat öntött, műbőr tárgyakat készített. Saját kezűleg szépítette otthonukat. Judit nevetve mesélte, hogy egyszer az Ő szobáját is teljesen átalakította mire hazaérkezett egy hosszabb külföldi tanulmányból. Az alkotókedvet persze nem csak tőle, hanem a két nagypapától is örökölhette, mert mindketten gyönyörűen festettek, és a bátyjai is készítettek festményeket.
– Már gyereklányként is megtanultam kötni, horgolni, hímezni, s amikor a két lányom megszületett varrni is. Ha valamit át akartam alakítani a lakásban bátran nekifogtam, örültünk, hogy a két kezem munkájával szépítettem otthonunkat-veszi át a szót.
– Eredeti foglalkozásodtól elég messze áll a kézművesség, hiszen testnevelés-orosz-angol szakos tanárként dolgoztál, majd a közigazgatásban is eltöltöttél húsz esztendőt.
– Ez igaz, de ahogy a lányaim felnőttek, kirepültek, mindig kerestem a lehetőségeket, mindig szerettem volna megtanulni – létrehozni valami újat. Megtanultam sok-sok kreatív technikát. Készítettem bizsukat gyöngyből, makraméztam. Négy éve pedig ráakadtam egy kis műhelyre, ahol megtanultam bútorokat festeni, dekupázsolni, az ünnepekre dísztárgyakat készíteni. Ha megláttam egy jó formájú dobozt azt kidíszítettem, táskák, szemüvegtokok, mobil tokok kaptak új színt, formát. Egyre több anyagot, technikát ismertem meg és alkalmaztam, megtanultam a textilszobrászatot, textilképek készítését is.
– … és egyszer csak megszólalt legbelül a tanár, és úgy gondoltad, hogy mindazt a tudást, amit megszereztél, megtanultál át kell adnod gyerekeknek, felnőtteknek.
– Így van. Ahogy megjelent a Facebook oldalamon, hogy miket készítettem, egyre többen érdeklődtek, így eleinte csak ünnepek előtt hétvégeken vártam a műhelyembe ügyes kezű érdeklődőket, de most már nyáron is vannak gyermekek számára egész napos foglalkozások. Gyakori a hétvégeken felnőttek résrészére tartott foglalkozás, de gyakran jönnek anya-gyerek foglalkozásra is , sőt a csapatépítő workshopok is egyre népszerűbbek. Nagy örömömre, vannak visszajáró gyerekek, felnőttek is, akikkel együtt alkothatunk (közel 3 évig Veresegyházon működött a műhely).
– Mit tanulnak a gyerekek?
– Többek között megismerik a dekupázs technikát, a transfer technikát, a stencilezést, bizsukat készítünk, dísztárgyakat, textilképeket. Makramézunk is, ami újra divatba jött, de ma már nem csak virágtartót készítünk, hanem egyéb lakásdíszeket, álomfogót, életfát is. Terveim szerint a műhely nyitott műhelyként működik majd, tehát amikor alkotok, bárki bekopoghat, s megnézheti mikor mit készítek, kérdezhet, sőt , akár ki is próbálhatja,amit éppen lát. Ugyanakkor egy Mini galériát is tervezek, ahol időről időre kiállíthatják műveiket azok az amatőrök, akik máshol nem nagyon kapnak teret, lehetőséget.
– És te, most mivel foglalkozol leginkább? Melyek lesznek a következő alkotásaid?
– Képek, képek, képek. Beleszerettem a textilkép készítésbe. Ez nem montázs, vagy kollázs, hanem ezt mixed – media technikának hívják, amely nagyon sokféle technikát ötvöz. Itt kapnak helyet azok a másnak már csak kidobandó, felesleges tárgyak, amelyről már beszélgettünk. Maradék csipke, tüll, pamut, vászon anyagok, kávékapszula, akár hullámpapír és egyéb anyagok, de régi, általam készített bizsuk is újraélednek egy-egy képen.
Köszönöm a beszélgetést!
Kép és szöveg: Orosz B.Erika
