Így segítsd a focista (sportoló) gyereked életét: 

6+1 aranyszabály szülőknek 

A megfelelő csapat kiválasztása fontos mérföldkő egy focinövendék és minden sportoló életében. A foci-akadémisták életének a jelentős része a csapat által nyújtott közegben zajlik, és nem mindegy, hogy milyen ingerek, értékrendek kísérik végig a felnőtté válásuk folyamatát. Azonban a csapat, az edzők, a szorgalom és a tehetség mellett a szülők szerepe is ugyan olyan meghatározó egy gyerek életében, sikereiben vagy kudarcaiban. Legalábbis így látja Székely Zsolt, az MTK Budapest Sándor Károly Labdarúgó Akadémia igazgatója, aki korábban Angliában is megfordult edzőként, és nemrég a spanyol Valencia csapatának tartott előadást a MTK-módszerről.

„Az angol Premier League Elit Akadémisták 97% soha nem lép pályára a Premier League-ben. Bár az MTK Budapest Sándor Károly Labdarúgó Akadémia és az NB I esetében jobb az arány – nálunk több mint 25% bemutatkozik az NB I-ben. Ettől még nincs garancia a profivá-válásra. Nem létezik titkos recept arra, hogy valakiből profi sportoló, labdarúgó legyen. Rendkívül sok tényező hat egy fiatal fejlődésére: szorgalom, edzők, tehetség, csapattársak és szülői háttér, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Hiába ideális minden tényező, a gyerek profi karrierjére akkor sincs garancia.” – foglalta össze Székely Zsolt, az MTK Sándor Károly Labdarúgó Akadémia igazgatója. A szakember hozzátette, hogy a hazai statisztikák is azt mutatják, hogy az utánpótlásjátékosoknak csak nagyon a kis százaléka lesz profi futballista. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy segítsük a személyiség megfelelő fejlődését, hogy sportkarriertől függetlenül, életre kész, egészséges, önálló felnőttet neveljünk. Ezért is fontos a sport mellett hangsúlyt fektetni a tanulásra – teszi hozzá a szakember.

– A fizikális és mentális fejlődés mellett, egy profi sportra készülő fiatal, esetünkben labdarúgó palánta, komplex és folyamatos változás alatt áll. Ezek a fiatalok nem csak az iskolával, vagy a gyerek- és kamaszkor nehézségeivel küzdenek, hanem állandó versenyhelyzetnek és megfelelési kényszernek vannak kitéve. A szülők pedig rendkívül sokat tehetnek hozzá egy gyerek fejlődéséhez, de sajnos sokat is árthatnak.” – összegzi Székely Zsolt, aki szerint mindez a profivá-válás, a sikeres karrier szempontjából is rendkívüli fontos. 25 éves utánpótlás edzői tapasztalatai alapján úgy gondolja, hogy van néhány olyan tipikus szabály, amellyel minden sportoló szülőnek érdemes tisztában lennie, főleg focipályák közegében.

1. Elsősorban edzőt válasszunk!

Az edző személyisége talán az egyik legfontosabb, óriási hatása van a gyerekre. Ezért érdemes hasonlóan gondolkodni erről, mint amikor iskolát választunk, hiszen ilyenkor az osztályfőnök személyisége gyakran jóval meghatározóbb, mint maga az iskola besorolása. Nézzünk meg több edzést, mérkőzést. Nézzünk körül a létesítményben, olvassunk utána a klub kapcsán korábban megjelent fiatal sportolókkal kapcsolatos hírekről. Bizonyosodjunk meg arról, hogy jó kezekben lesz a gyerek. Ne feledjük, hogy lesz olyan periódusa az életünknek, mikor szinte több időt tölt a gyerek a csapattal, mint otthon, de legalábbis állandóan a pályán, a társakon jár majd az esze.

2. Olyan klubot válasszunk, amelynek az értékrendjével, filozófiájával könnyen tudunk azonosulni!

A labdarúgó növendékek az életük egy jelentős részét a csapattal töltik, az ott kapott ingerek pedig hatalmas befolyással vannak a személyiségfejlődésre. Ezért lényeges, hogy a gyerekeknek ne kelljen otthon és a pályán két jelentősen eltérő értékrendnek megfelelnie. Nézzünk utána a klubnak, a csapatoknak, hallgassuk meg a szakmai vezető sajtónyilatkozatait, ha van ilyen. Érdeklődjünk más szülőktől és gondoljuk át, hogy összeegyeztethető-e az egyesület filozófiája, imázsa a család értékrendjével!

3. Mindig csak pozitívan, támogatóan, de visszafogottan!

„Kell a támogatás, de visszafogottan. Bárhogy is nézzük, szülőként általában Te vagy a legerősebb minta, legmeghatározóbb példakép a gyereked életében. Ezért elengedhetetlen a támogatásod, de mégse avatkozz bele mindenbe, hagyd a gyereked kibontakozni. Lehetőleg ne adj szakmai tanácsot, ne értékeld szakmailag a gyereked teljesítményét, mert ez az edző dolga, a tiéd szülőként, hogy önbizalmat és támogatást adj. Helyette értékeld az erőfeszítést, a szorgalmat és a küzdőszellemet, de semmiképpen sem a veleszületett tulajdonságokat vagy a tehetséget. Támogatásodra pedig akkor van igazán szüksége a gyereknek, ha kudarc éri, megsérül, vagy hirtelen a szokásosnál nagyobb kihívással találja magát szemben, például korosztályt vagy klubot vált ” – véli Székely Zsolt.

4. Engedjük el az eredményközpontúságot!

A hiba része a játéknak, épp úgy, mint a kiemelkedő teljesítmény. Fiatalabb korban az eredmény elsősorban a fejlődés kell, hogy legyen és az, hogy a gyerek napról-napra, hétről-hétre ott van, teljesít, edz, tanul, küzd. Fontos, hogy ne csak a szülőnek akarjon megfelelni, hanem lehetősége legyen szabadon dolgozni, kibontakozni. És persze merjen hibázni, mert így marad kreatív. „A szülők hatalmas felelőssége, hogy ne tegyenek még több nyomást a gyerekre, mert így is van rajta elég. Ráadásul, Neked, a szülőnek még akkor is meg akar felelni, ha nem mondja ki. Hagyjuk élvezni a játékot, mert a hibázás lehetősége a fejlődés lehetősége is egyben!” – emeli ki Székely Zsolt.

5. Ne minősítsük az edzőt, bírót, ellenfelet: legyünk diplomatikusak!

Sose minősítsük az edzőt a gyerek előtt, ne hibáztassuk a bírót, csapattársakat, vagy az ellenfelet. Mindig kerülni kell a személyeskedést, a pályán történő eseményeket pedig óvatosan, diplomatikusan kell kezelni. Szurkolni persze szabad, de történjen bármi, ne mutassunk agressziót. „Talán az egyik legnehezebb feladat szülőként higgadtnak maradni és megőrizni a hidegvérünket a lelátón, még akkor is, ha esetleg úgy érezzük, hogy a bíró hibázott. Ahogyan egy rossz passz, a bírói hiba is része a játéknak, a szülői káromkodás nem változtat egy tévesnek vélt ítéleten, viszont képes kizökkenti a gyereket a fókuszból. Végső soron az ő teljesítményére lesz rossz hatással. Ha pedig úgy érezzük gond van az edzővel azt vele, és ne a gyerekkel beszéljük meg.” – teszi hozzá az MTK szakembere.

6. Válasszunk a sporttal összeegyeztethető és a gyerek szintjének megfelelő iskolát!

Fontos, hogy olyan iskolába járjon a gyerek, ami neki való: ne legyen se túl erős, se túl gyenge a tudásszintjéhez, teljesítőképességéhez képest. „A labdarúgás sok más sporttal szemben speciális akadémiákat kínál, a zárt és nyitott intézménynek is megvan a maga előnye. A zárt akadémia, ahol a gyerekek egy iskolába járnak, és jellemzően bentlakásos formában működnek, segít a sportra fókuszálni, míg a nyitott, ahol a növendékek különböző oktatási intézményekbe járnak, és otthon laknak, sokkal előnyösebb a személyiségfejlődés szempontjából. Mivel különbözőek a gyerekek, és sosem egyformán fejlődnek, ezért mi az MTK-nál inkább a nyitott akadémiában hiszünk. Szerintünk jobb, ha ebben az érzékeny korban érintkeznek a külvilággal, olyan emberekkel is, akiknek nem a fociról szól az életük” – foglalja össze a szakember.

   +1.    Ne terheljük túl a gyerekünket!

A kisgyerekből kamasszá válás, majd a kamaszból felnőtté válás már önmagában mindenki számára megterhelő időszak. Ez hatványozottan igaz a sportolókra, hiszen nekik nem csak az iskolában és otthon kell megfelelniük, hanem a pályán is. Ezért rendkívül fontos, egy olyan környezet megteremtése, amely a gyerek fejlődését teszi előtérbe, ahol biztonságban érzi magát, az elvárásokat célok, a megfelelési kényszert pedig elfogadás és biztatás váltja fel. Mindenképpen törekedjünk a megfelelő összhangra a sport, az iskola, a családi élet és a pihenés tekintetében, hiszen a kiszámíthatóság és kiegyensúlyozott környezet elengedhetetlen egy gyerek megfelelő fejlődéséhez.