Kocsis Máténak, a Fidesz frakcióvezetőjének legújabb ötlete, egyes köztisztségek neveinek visszaállítási szándéka borzolja most a kedélyeket.
Kocsis Máté szerint ideje lenne visszaállítani néhány köztisztség régi megnevezését, mint például: a főispán, a szolgabíró és a megyéket átnevezni vármegyékké. Az ötlet ellen még a Fideszesek között is többen felszólaltak – nem beszélve az ellenzékkel szimpatizálók széles táboráról. A tervezet indoklásában az áll, hogy a „Kommunizmus előtti időkkel így visszaállna a jogfolytonosság.” Pont ebben a jogfolytonosság emlegetésében van leginkább a veszély. Egyszerűen tudomásul kellene már végre venni, hogy kommunizmus soha nem volt sem Magyarországon, sem máshol, de még szocializmus sem. A Kádár rendszerben is, úgy határozták meg az ország politikai arculatát, hogy a szocializmust építő, tehát még azt sem értük el abban a korban. Azért pillantsunk ki az emlegetett „kommunista korszak” előtti időkre: volt két világháború, Magyarország mind a kétszer a vesztes oldalra állt. Aztán a Kocsis által nagyon visszavágyott időkben fajvédő törvényeket alkottak, amelyeket az ispánok, a szolgabírók nagy szorgalommal kiszolgáltak. A vármegyék meg nevükben a középkori feudális rendszert jelképeznék, amikor is a várurak mindenki fölött rendelkezhettek. Nos, ezekre, mint pozitív időszakokra emlékezni közönséges történelemhamisítás lenne.
A Mi Hazánk Mozgalomnak azonban még ez is kevés, a párt ezeken kívül a csendőrség visszaállítását is szeretné elérni. Ezzel kapcsolatban nem csak jogi és erkölcsi akadály merülne fel, hanem a javaslat lényegében sehová nem vezetne. Nézzük kicsit részletesebben is!
Az Alaptörvény egyelőre csak a rendőrséget ismeri, vagyis értelmezésem szerint csak úgy nem lehet csendőrséget visszaállítani. Viszont sajnos az is igaz, hogy az Alaptörvényt a kormánypártok bármikor meg tudják változtatni. Ezért ha a Fidesz nagyon neki feszül, nem látszik akadálya annak, hogy oda is bekerüljön a csendőrség és a mostani rendőrségi hatásköröket megosszák a két szervezet között. Azonban nem látszik semmilyen ok arra, hogy miért ne a meglévő szervezetet, a rendőrséget erősítsék, és miért állítsanak fel külön egységet, amelyik a múltban részben hadászati célokat is szolgált. Ehhez kapcsolódik, hogy a Magyar Honvédség szerződéses állományát sem sikerül teljesen feltölteni.
A csendőrség kétség kívül a hatalom egyik fontos támasza volt azért ezt sem szabad elfelejteni. Ahogy én látom a folyamatokat, máshol már régen nem a sok ember, hanem aminél jobb technika felé mozognak a fejlesztések, amit kevés emberrel is lehet működtetni.
Kérdés, hogy a csendőrség ötletére miért pont most van égető szűkség. Igaz, hogy ezt nem a kormánypártok, hanem a szélsőségesen jobboldali Mi Hazánk sürgeti. Nem nehéz kitalálni, hogy előbb utóbb a most hatalomban lévők is rácsaphatnak az ötletre. Csak az a probléma, hogy közben a rendőrség olyan létszámhiánnyal küzd, hogy gyakorlatilag eltűntek. Teljes járásokból, 50-60 %-os létszámhiányt is emlegetnek. A csendőrség eleinte elit szervezet volt, nem érte el a létszámuk a 10 000 főt, és nagyon kemény követelmények voltak a kiválasztásnál és inkább egy speciális katonai egység volt, mint rendőrség. A Horthy-korszakban a közrendvédelmi feladatok mellett egyfajta hadsereg pótlékként is funkcionált. Az akkori hatalom számára a számtalan előnyük mellett a lakosság szempontjából ugyanennyi hátrány is elmondható róluk, a munkásmozgalom zaklatásától a deportálásokig bezárólag.
Biztos akad jó pár magyar, aki szeretne egy uniformisban, egylövetű szuronyos puskával és egy karddal mászkálni vidéken, a többségi fehér társadalom normáit rákényszeríteni mindenkire, aki kicsit hangosabb vagy nem megy misére vasárnap reggel. Biztosan megéri az államnak még egy erőszakszervezetet fenntartani, aminek a működéséről a múltból csak azt tudjuk, hogy a modern büntetőjognak, büntető eljárásjognak nem túlzottan felelt meg, de legalább „rend volt”?. A megfélemlítés rendje, de rend. Sőt a hatalomnak a csendőr jelenlétében való nyilvános szavazás is eléggé hiányozhat, főleg, ha tovább romlik az életszínvonal.
Semmit nem tudunk arról, milyen formában állítódna helyre a csendőrség, de például jó lenne megnézni, hogy az elmúlt évtizedben gombamód elszaporodó önkormányzati városőrségeknek milyen pozitív hatásai voltak, mert őket pont ilyen célból hozták létre.
Szerintem bőven elég lenne a rendőröket megtartani és lehetővé tenni, hogy legyen belőlük elég, mint ahogy 2010 és 2018 között volt is ilyen időszak. Aztán ott vannak a polgárőrök, akik szintén valami hasonlót csinálnak, csak éppen magán fenntartásban és szerencsére kevesebb jogkörrel. Szóval tisztán valami félreértett nosztalgia miatt nem a csendőrséget kellene erőltetni, hanem a meglévő struktúrák gondjait és bajait orvosolni. Csakhogy a törvény előtti egyenlőség tényleges magvalósítása a jelenlegi hatalomnak nem érdeke.
Összefoglalva: ispánságot, szolgabíróságot, csendőrséget és vármegyéket, az, hogy volt Magyarország történetében egy baloldali és diktatórikus korszak, amit most mégis meglepően sokan sírnak vissza, nem az a megoldás, hogy a még korábbi idők szervezeteit és megnevezéseit állítsuk helyre, mert a XXI. század harmadik évtizedében már nem ezek a fő megoldandó problémák. Ráadásul, akik egy kicsit is foglalkoznak az ország történelmével, tudhatnák, hogy a két világháború között a lakosság legnagyobb része sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben és jóval szegényebben élt, mint a konszolidált Kádár-rendszerben. Persze az utóbbi sem volt megfelelő, meg is bukott, de most végre elindulhatnánk és megteremthetnénk egy jobb és boldogabb Magyarországot amihez nem az ispánok, a szolgabírók és a csendőrség visszaállításán keresztül vezet az út. Mert ha így folytatódik egyszer csak királyság leszünk…
Kertész Z István
