A Múzeumok Éjszakáján induló kampány célja, hogy a Miskolci Galéria Alkotóházát középpontba állítva felhívja a művészetbarátok figyelmét arra, hogy ez a ház és a benne zajló események száz év távlatából is nagy jelentőséggel bírnak. Az utóbbi évtizedben a hazai képzőművészeti közgondolkodásból a tavaly centenáriumát ünneplő Miskolci Művésztelephez kötődő épület hajdani kiemelt szerepe már kissé kikopott. Az Alkotóház műtermei és legendás grafikai műhelye, bár folyamatosan fogad hazai és külföldi művészeket, illetve diákokat, mégis kevés figyelmet kap. Az összefogásnak köszönhetően azonban talán azzal, hogy újra a reflektorfénybe kerül és némi anyagi támogatást kap az Alkotóház, ismét a köztudatba emelhető az itteni történések fontossága.
A Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Szimfonikus Zenekar két hangverseny megrendezésére szóló kezdeményezése a nyitánya ennek az összefogásnak, mely reményeink sokakkal megismerteti a HOM – Miskolci Galéria tagintézmény részeként működő Alkotóházat és sokakat ösztönöz arra, hogy támogatásukkal a város közös ügyévé tegyék a Miskolcon folyó alkotómunkát.
A Harmónia jegyében címet viselő kampányindító koncerteket a Múzeumok Éjszakáján, 2022. június 25-én, szombaton délután 4 és 6 órakor rendezzük a Miskolci Galéria Rákóczi-házában, ahol ez idő alatt a Miskolci Művésztelep történetét feldolgozó kiállítás-sorozat második tárlata látható.
A Miskolci Galéria Alkotóháza
A miskolci képzőművészeti élet jelentős múlt századi történése volt, amikor a mai Alkotóház területén, 1919-ben létrejött a Miskolci Képzőművészeti Szabadiskola, majd két év múlva megalakult a Miskolci Művésztelep, melynek elindulásával egy régi álom vált valóra: Miskolc a hazai képzőművészeti élet jelentős vidéki központja lett. A létesítmény szerepkörében és fenntartásában, ahogy külső megjelenésében is jelentős változások történtek az idők során, de mindmáig az alkotómunkát szolgálja.
Az első évtizedekben elért eredmények egészen jelenünkig hatnak. Miskolcon a hazai felsőoktatásban hittel tanított festői minőség vert gyökeret, megváltozott a művészet szerepéről való gondolkodás, megerősödött a képzőművészet mecenatúrája, fejlődött a közízlés. A telepen végzett grafikai tevékenység az 1950-es évek közepén induló grafikai műhely forradalmi munkájában teljesedett ki, amit az elődök által hátrahagyott rézkarcnyomó prés közvetlenül is elősegített. E cenzúrázatlanul szabad műhelymunka vezetett aztán az 1961-től induló és ma is élő országos miskolci grafikai seregszemlék (biennálék/triennálék) hagyományához.
A Miskolci Galéria falain egészen augusztus végéig a Miskolc Művésztelep történetét bemutató kiállítás-sorozat második tárlata látható, amely az 1952-1980 közötti időszakot tárja elénk. Újabb 30 évnyi történet: rombolások, bontások, tatarozások, építkezések, eredmények, kudarcok, barátságok, riválisok, szerződések, szerveződések, irányelvek, új funkciók, elköltözők, beköltözők, zsűrik, kérvények, kérelmek, kollektív és egyéni műtermek, egyéni sorsok, változatos pályaívek. Tehetséges művészek, akik a saját elvárásaik mellett a kor elvárásaihoz is kénytelenül alkalmazkodó emberek voltak.
Történetük már nem csak a sajátjuk, hanem a miénk is. A város történetének részévé váltak, a nevükkel nőttek fel generációk, korrektúráiknak köszönhetően többen kerültek a művészeti felsőoktatásba, akik még ma is aktív alkotók, oktatók vagy elméleti szakemberek. Egyéni művészi pályájukkal párhuzamosan – némelyek tudatosan, némelyek passzív résztvevőként – alakították a város képzőművészeti életét, azt a Miskolc-képet, mely egy befogadó, szabad szellemű, progresszív közösség képét mutatta a világnak még akkor is, amikor leginkább csak vassal és acéllal írták le városunk nevét. Működésük arra az időszakra tehető, amikor Nagy-Miskolc megszületett, és a több kisebb településrész szocialista stílusú lakótömbök, vagy panelszigetek és -szalagok mentén egybeolvadt. A hirtelen felduzzadt lakosság az új komfortos otthonokban, gyárakban, üzemekben, az értelmiség az egyetemen, iskolákban, kulturális intézményekben próbálta megtalálni új, városlakó identitását, a miskolciság tudatát. A városban dolgozó képzőművészek kivették a részüket ebből a munkából, fontos szellemi- és alkotóműhelyt alakítottak ki a Csabai kapu 22-ben, országos szinten is igazodási ponttá tették a Miskolci Művésztelepet. A régi épületegyüttesből mára már csak egy, az alsó épület maradt meg, ez azonban napjainkban is régi funkciójával üzemel, közösségi műtermek és grafikai műhely működik benne vendégszobákkal.
