53 ország építészmérnökei rekordszámú, 789 téglaépítésű projektet neveztek be a díjra
- A Brick Award nyertesei esztétikailag vonzó, kifinomult koncepciókkal és fenntartható, jövőorientált építési módszerekkel nyűgözték le a zsűrit
- Ecuadorból, Svájcból, Kínából és Franciaországból öt építésziroda pályázata kapott díjat
A kétévente megrendezett Brick Award-on a modern és innovatív téglaépítészet legkreatívabb példáit díjazzák. A Wienerberger idén tizedik alkalommal adta át az exkluzív díjakat. A vállalat azért hozta létre a díjat, hogy mind az építészeket, mind a szakmán kívüli rajongókat az új építési formák felfedezésére, illetve a tervezési koncepciók megosztására ösztönözze. A tizedik Brick Award, a nemzetközi téglaépítészet független platformjaként ismét lenyűgözően bizonyította, hogy a nemzetközi, innovatív és kortárs építészetben hihetetlen kreativitás rejtezik. Idén 53 országból összesen, rekordszámú 789 erőforrás-hatékony és fenntartható építésre összpontosító pályamunka érkezett.
„Rendkívül fontos számunkra, hogy független platformot biztosítsunk a különleges építészet számára. A Brick Award díj többszáz idén zsűrizett projektje, ismét kivételes, egyedi és innovatív volt” – mondta Heimo Scheuch, a Wienerberger AG vezérigazgatója. „A cél nem szimplán az inspiráció, hanem mindenekelőtt az, hogy új utakat keressünk, elősegítsük, hogy a fenntartható víziós építészetből valóság váljon. Az elmúlt évekhez hasonlóan, a tervezők olyan projektekre helyezték a hangsúlyt, amelyek választ adnak az éghajlatváltozás és a korlátozott természeti erőforrásokkal való gazdálkodás kihívásaira. A nyertes projektek különösen azt emelték ki, hogy az építészek hogyan tudnak megbirkózni az ökológiai építési kultúra, az energiahatékonyság, a fenntarthatóság és a műemlékvédelem egyre növekvő követelményeivel és jogi kereteivel.”
Nemzetközi építész zsűri
A győztes pályázatokat egy 50 projektből álló szűkített listáról választotta ki a Jesper Gottlieb (Dánia, a Brick Award 2020 nyertese), Tina Gregorič (Szlovénia), Ingrid van der Heijden (Hollandia), Wilfried Kuehn (Németország) és Brigitte Shim (Kanada) alkotta nemzetközi zsűri. A kiválasztási folyamat során a zsűri az innovatív építészeti alkotások esetében, a kulturális kontextust és a hagyományos helyi építési módszereket is figyelembe vette. A világjárvány okozta életmódbeli változásokat szem előtt tartva a zsűri egyetértett abban, hogy ezúttal a „jólét” fogalmára összpontosítanak. Azaz, a legfontosabb kérdés, amit felvetettek: „Vajon az emberek szeretnének ebben az épületben dolgozni, szabadidejüket vagy a családi idejüket itt tölteni?”
A zsűri 5 győztes projektet választott ki az „Otthon érzem magam” (Feeling at Home – 8 jelölés), „Együttélés” (Living Together – 12 jelölés), „Közös munka” (Working Together – 8 jelölés), „Közös használatú közterek” (Sharing Public Spaces – 13 jelölés) és „A megszokottól eltérő építkezés” (Building Outside the Box – 9 jelölés) kategóriákban. A díjakat olyan projektek kapták a világ minden tájáról, amelyek innovatív tervezési és építészeti koncepciójukkal, a tégla okos felhasználásával, valamint esztétikai megjelenésük, formájuk és kialakításuk magas színvonalával nyűgözték le a zsűrit. A nyertesek a következők:
„Közös használatú közterek” kategória: Jingdezhen Imperial Kiln Museum (Kína)
A kínai Jingdezhen városa jelentős porcelángyártási múlttal rendelkezik. A Császári Kemencemúzeumot a Studio Zhu Pei tervezte, közvetlenül a Ming-dinasztia császári kemencéjének romjai mellé. Nyolc parabolikus téglaboltozat alkotja a múzeumkomplexumot, amely két földszinti és öt földalatti kiállítótermet foglal magában. A szivar alakú boltozatok mindegyike kissé eltérő magasságú, hosszúságú és görbületű, és a hagyományos kemencék formáit mintázták. Az épületek között udvarok helyezkednek el, amelyek a pincékbe napfényt engednek. A felsőbb emeleteken a fény a nyitott vagy üvegezett boltozatvégeken, a padló feletti vízszintes fényréseken, a falakon lévő réseken és a kemencék füstnyílásaira emlékeztető tetőablakokon keresztül jut be. A múzeum felépítése a város porcelánörökségére is utal: A boltozatok hagyományos módon épített, kettős héjú téglafalakból állnak, amelyeket betonnal töltöttek ki. A felhasznált 2,8 millió tégla új és a kemencék lebontásából visszamaradt téglák keveréke. Ez a rendkívüli projekt a „Közös használatú közterek” kategória mellett, a Brick Award Nagydíját is megnyerte.
„Otthon érzem magam” kategória: „The House that Inhabits” – Városi lakhatás (Ecuador)
A Natura Futura építészeti kollektíva a Babahoyóban (Ecuador) található „The House that Inhabits” című projektet állásfoglalásnak tekinti: nemcsak a város sok embert marginalizáló elüzletiesedése ellen lép fel, hanem a téglát szimbolikus és építőanyag funkcióval is ellátja. Ezt a hagyományos építőanyagot Dél-Amerikában gyakran a szegényebb rétegekkel azonosítják – gyakran elrejtik, vakolják és átfestik. Az építészek ezzel a projekttel azt szeretnék bemutatni, hogy a tégla milyen valós értéket képvisel egy élettelteli, lakható város számára. Az épület a latin-amerikai város hagyományos házaira emlékeztet, és teljes mértékben kihasználja a harmincszor tizenkét méteres telket. A földszinten kereskedelmi helyiségek találhatók, az emeleten pedig egy oktatási intézménynek otthont adó lakás és öt szoba. A külső falak mentén tetőablakok és egy keskeny folyosó sávjai engedik be a napfényt. A projekt hatása azonban messze túlmutat az épület alapanyagán.
„Együttélés” kategória: Rue Danton, Pantin (Franciaország)
Pantinban, Párizs északkeleti külvárosában az Avenier Cornejo architectes három épületet emelt a Canal de l’Ourcq mellett. Ezek összesen 88 lakással, félkörívben helyezkednek el, és így egy kis udvart nyitnak a csatornára. Mindhárom épület arányai nagyjából azonosak, de mindegyik kialakítását a telek alakja és a csatorna felé való tájolása határozza meg. A kézzel formázott téglákat feszített kötésben, üreges fugákkal fektették le. Az ablakrészek kontrasztos flamand kötésben vannak elhelyezve, a fejrész téglái kissé visszahúzva, domborzati hatást keltenek. Az építészek a három téglaszínt modern válaszként választották az 1884-ben a csatorna mentén épült „Grands Moulins de Pantin” lisztgyár halványsárga színére. A vörös téglát szürke fémrészletek egészítik ki, a világosszürke téglákat zöld, a sötétszürke téglákat pedig barna színűek. Ugyanezekkel a téglákkal burkolták a kertben az öreg fák között kanyargó ösvényt is. Az együttes az egység és a sokféleség sikeres szintézise.
„Közös munka” kategória: 2226 Emmenweid (Svájc)
A „2226 Emmenweid” név az épülettechnológiai koncepcióból ered, amely 22 és 26 Celsius-fok közötti stabil beltéri hőmérsékletet biztosít. A Baumschlager Eberle Architekten által tervezett új, négyszintes épület a svájci Emmenbrücke világos mészvakolatával és a falak mélyén elhelyezett, nagyvonalú ablakok szabályos elrendezésével tűnik ki. Tömörségét a süllyesztett szélű, csücskös tető hangsúlyozza. A homlokzaton egy süllyesztett rész egy feltűnő vízszintes vonalat hoz létre, amely struktúrát ad a masszív tömbnek, és kapcsolatot teremt a szomszédos épületekkel. A falszerkezet két, egyenként 36,5 cm vastag téglarétegből áll. Töltetlen nagyméretű téglatömböket használtak, amelyek hatékony páraeloszlást biztosítanak, és nagy hőtömeggel rendelkeznek, ami jelentősen hozzájárul a beltéri klíma stabilitásához. A 2226 Emmenweid bizonyítja, hogy a kereskedelmi irodaépítésben is lehetséges az új gondolkodásmód: hosszú élettartam és egész éves, valamint egész napos klímastabilitás.
„A megszokottól eltérő építkezés” kategória: Tsingpu Yangzhou Retreat (Kína)
Ez a hely korábban halászok és földművesek otthona volt. Az építkezés megkezdése előtt egy raktár és néhány kisebb házikó állt itt. Az ügyfél kérésére ezeket a struktúrákat részben megőrizték. A tervezőknek a kínai hagyományos építészetre való hivatkozással sikerült a nyaralókat egy luxusszállóval egybeolvasztaniuk. Egy rácsot fektettek le a helyszínen, amely a hagyományos kínai udvari házakat idézi, és integrálja a meglévő épületeket. A téglafalak minden funkcionális területet, beleértve a négy kertet is, körülölelnek. A sokrétű terek, a belső és külső tájak koreografált látványa, a koncepció szerint lényegében összeköti az eget és a földet. Az újrahasznosított téglák újrafelhasználásával a fenntarthatóság és a környezeti felelősségvállalás iránti erős elkötelezettséget is erősen megjelenik.
