Fogvatartás és tisztességes eljárás
„Ha előre tudtam volna, hogy a bíróság megrovásban részesít, akkor sem hátráltam volna meg” – mondta Pető Attila a védőjének, Ivány Borbálának. Mindez azután hangzott el a bíróság folyosóján, hogy védencét kétrendbeli zaklatás miatt megrovásban részesítették.
A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele volt az, akit még 13 éves korától kezdve többször, éveken át molesztált a papja. És amikor erre felhívta apjaként tisztelt lelkivezetője és az egyházi hatóságok figyelmét, semmi nem történt. Csak jóval később, már csak az újabb fellépése nyomán indult belső egyházi eljárás a pedofil pap ellen.
Pető Attila igyekezett megtudni, mi a helyzet a vizsgálattal, mi az egyház döntése. Azt akarta elérni, hogy a katolikus egyházvezetés vegye komolyan a papi pedofil bűncselekményeket, tegyen meg mindent a gyerekek védelmében, és nyilvánosan kérjenek bocsánatot a magukra hagyott áldozatoktól. A klérus erre nem volt hajlandó.
A csalódott férfi telefonon, e-mailben és személyesen is próbálkozott. Majd 2019. augusztus 20-án egyházi vezetők kérésére a rendőrség előállította, és fogva tartotta. Úgy tűnt, itt elhal az ügy. De az ügyészség mégis vádat emelt ellene zaklatás miatt. Mondván, SMS-ei, telefonhívásai és miselátogatásai tartósan háborgatták az egyház vezetőit, önkényesen beavatkoztak az életvitelükbe. Noha ezt a tárgyaláson tanúskodók egyike sem erősítette meg, sőt, arról beszéltek, hogy ők a szertartások zavartalanságát féltették, amelyet ügyfelünk valójában egyetlenegyszer sem zavart meg, a bíróság mégis bizonyítottnak találta a zaklatásokat.
Pető Attila az egész eljárás alatt bátran és egyenesen viselkedett. Ő volt az első az egykori gyerek áldozatok közül, aki nyilvánosan beszélt az őt ért abúzusról.
Az utolsó szó jogán azt is elmondta, hogy 2019 óta – elsősorban Ferenc pápa nyomására – sok minden javult az egyházban. Ma már minden bizonnyal az ő egykori bántalmazása sem maradna következmények nélkül, és nem lehet többé szőnyeg alá söpörni a papok gyermekek elleni bűneit Magyarországon sem.
Ebben ügyfelünk is fontos, jobbító szerepet játszott. Maga a bíró is kitért rá az ítélet szóbeli indoklásában, hogy a fiatalember társadalmilag hasznos dolgot tett, amikor nem nyugodott bele, hogy az egyháznál el akarták tussolni a történteket. Meg akarta törni a cinkos hallgatást.
„Semmit sem tennék másképp” – nyugtázta végül 23 év minden keservét a tárgyaláson Pető Attila. Szerinte és szerintünk sem követett el bűncselekményt, amikor választ és engesztelést akart kapni. Ezért fellebbezzünk a mostani, egyébként a lehető legenyhébb ítélet ellen is.
