A víz világnapját 1993 óta rendezik minden év március 22-én. Az eseményt az ENSZ közgyűlése kezdeményezte az 1992-es Rio de Janeiro-i Környezet és Fejlődés elnevezésű konferenciát követően. A világnaphoz mindig tartozik egy-egy téma is. Idén a felszín alatti vizek kerülnek a fókuszba, amelyekről ugyan egyre több szó esik, a velük kapcsolatos problémák és kihívások még nem számítanak közismertnek.
Láthatóvá tenni a láthatatlant
A felszín alatti vizek kulcsfontosságú szerepet játszanak a globális vízkörforgásban annak ellenére, hogy jelenlétüket közvetlenül ritkán érzékeljük. A hiányukat viszont nagyon észrevennénk, ugyanis a felszín alatti vizek táplálják az ivóvíz-hálózatot, a mezőgazdaságot vagy épp az ipart, emellett fenntartják a természetes ökoszisztémákat is. Ezeket élvezzük, amikor elmegyünk egy termálfürdőbe, vagy amikor a csapból folyó karsztvizet isszuk. Hazánkban az ivóvízellátás több mint 95%-ban felszín alatti vizekből történik.
az ivóvíz is a felszín alatti vízből lesz
Amit megiszunk az jórészt a föld alól jön
Mi a felszín alatti víz?
A földkéreg hézag-, üreg- és pórusrendszerét kitöltő víz. Főbb típusaik a talajvíz, a parti szűrésű víz, a rétegvíz, a rés- vagy karsztvíz és a termálvíz.
A növények optimális vízellátásához megfelelő mélységben lévő talajvíz szükséges. Áttételesen tehát benne gyönyörködünk, amikor egy erdőre vagy egy virágos rétre pillantunk, de az asztalunkra kerülő étel túlnyomó többsége sem létezne nélküle. Ennek megfelelően felszín alatti vízkészleteink kiemelkedő természeti erőforrást jelentenek.
A felszín alatti vizeket fenyegető veszélyek
A felszín alatti vizek nem végtelen erőforrások. Ha nem megfelelően gazdálkodunk velük, felborítjuk az egyensúlyukat, vagy elszennyezzük őket, annak nagyon súlyos következményei lehetnek. Az egyik legjelentősebb probléma manapság a felszín alatti vizek túlzott igénybevétele.
Túlhasználat
A felszín alatti vizek túlhasználatán elsősorban azt értjük, hogy az ember több vizet vesz el a föld alól, mint amennyi oda természetes körülmények között vissza tud jutni. A különbözetből adódó hiány sok tényezőtől függően egy ideig nem jelent kézzel fogható problémát, azonban ez hosszú távon nem tartható.
A túlhasználatért elsősorban nem a közvetlen lakossági vízfogyasztás tehető felelőssé. Sokkal nagyobb szerepe van benne a mezőgazdaságnak és az iparnak. A növénytermesztők részéről persze jogos a víz iránti igény, hiszen világszerte egyre több helyen szükséges a mezőgazdasági területek öntözése. A problémát csak fokozza a csapadékeloszlás kiszámíthatatlansága és az aszályos időszakok gyakoribbá válása, de nagyon nem mindegy, hogy a hiányzó vizet honnan és miből pótolják.
A sivatagban is lehet növényt termeszteni, de vajon mi lesz az ára?
A túlhasználat nemcsak azért problémás, mert a lakosság, a mezőgazdaság és az ipar nem jut majd megfelelő mennyiségű vízhez. A talajvíz kimerülése a talaj nagy területeinek fokozatos süllyedését okozhatja, ez pedig veszélyes következményekkel járhat az érintett területeken. Az infrastruktúra és az épületek károsodhatnak, miközben a terület az árvizek fenyegetésének is jobban ki lesz téve. Ez a probléma jelenleg legsúlyosabban Iránt és Mexikót érinti, ahol egyes városok már manapság is 25–30 centimétert süllyednek évente. Nem mellesleg a talajsüllyedés az egyik fő oka annak is, hogy az indonéz kormány Jakarta helyett egy másik fővárost tervez építeni Borneo szigetén. A probléma egyébként globális, ami egy nemrég megjelent tanulmány szerint akár a Föld lakosságának ötödét, a földfelszín 8%-át érintheti 2040-re.
