Imádom a hegyeket, erdőket. Mindig elámultam Petőfi: Az Alföld című versét olvasva, akinek a rónaság, az alföld tengersík vidéke volt a kedvence. Az-az igazság, hogy most sem gondolom ezt másként Csongrád-Csanád megyei barangolásunk után, de az kétségtelen, hogy a gyógy- és termálvizekben gazdag, sík vidék nélkül sokkal szegényebb lenne kishazánk, s ezt most nem csupán a szó gazdasági értelmében mondom.
Gyógyvizek nyomában
Ha az ember nyitott szemmel, s füllel jár sok apró kincset fedez föl ezen a vidéken. Jósorsunk már az első estén összehozott bennünket azzal a lokálpartiótával, akinél kevesen ismerik jobban a térséget. Szirbik Imre, 27 esztendőn keresztül volt Szentes első embere, s úgy sorolta nekünk a városka adottságait, fejlődését, lehetőségeit, hogy azt hittük valami metropolis gyógyvizében ücsörgünk éppen.
Hallgatva jótanácsára megnéztük a Koszta József múzeumot is, amely az egykori vármegyeháza felújított épületében kapott méltó helyet. Az állandó tárlatok mellett, amelyek közül nekem a céhek, iparosok, mesterségek részlege tetszett a leginkább. a Rodolfo vándorkiállítást is láthattuk, de a legmegrázóbb élményünk – látványban és szagban is – a decemberben leégett városi sportcsarnokból kimentett relikviák és a tűzről készült fotók kiállítása volt. Egyébiránt egyik este a Tóth József Színházban a szentesről elszármazott, illetve szentesi kötődésű művészek adtak jótékonysági gálát a Dr. Papp László Városi Sportcsarnok újjáépítéséért. Visszatérve a múzeumra egy gondolat erejéig. Türelmes, szakértő kalauzolásban volt részünk az éppen ott lévő szakemberektől. Hosszasan beszélgettünk a múzeumok interaktívabbá tételéről, amely jobban vonzaná az ifjabb generációt is, de tudjuk ehhez sok pénz kellene.
Ebben a kicsi mezővárosban olyan fürdőkultusz van, ami irigylésre méltó. Persze mondhatjuk, hogy könnyű annak a városkának, ahol 32 kútból folyik a gyógy- és termálvíz. igaz, ezek a kutak nem mind a fürdőzést szolgálják, hiszen fűtik a kórházat, a lakótelepeket, a város intézményeit, a gazdaságokat, a fólia-sátrakat.
A hagyma városában
Szentesről, ha már itt jártunk átugrottunk megnézni a Szarvasi Arborétumot is és a Mini Magyarország Makettparkot, amely leginkább egy meleg tavaszi, vagy nyári nap kellemes programja lehet.
Makó jellegzetes Makovecz épületei olyan hangulatot teremtenek a kisvárosnak, mint Barcelonának Gaudi házai.
Azt viszont kevesen tudják, hogy a belváros szívében különleges néprajzi gyűjteménye van Makónak a József Attila múzeumban, ahol a paraszti életmódot nyomon követhetjük a régi mesterségekkel együtt, egy szép kis parkban.
A múzeumban „Adj egy órát Makónak!” címmel egy XIX. századi toronyóra felújítását is bemutatják. A közel 140 éves „csipkerózsika” álmából felébresztett szerkezetet, amely 1882-től mutatta az időt a református templomon,2020-ban darabjaira szedték és felújították.
Nem csupán az óra, hanem az autók szerelmeseinek is akad itt kuriózum, merthogy a Galamb testvérek itt születtek Makón, s János miután visszatért ide Amerikából, megnyitotta szerelőműhelyét, és a kiállítótérben egy igazi Ford-T modellt is megcsodálhatunk. Rácsodálkozhatunk a város közepén tornyosuló – ma elég rossz állapotban lévő – neobarokk bérpalotára is a „csipkeházakkal” szemben, de az igazi nagy élmény kicsiknek és felnőtteknek, betegeknek Makón a Hagymatikum.
Csongrádi barangolásunk során az volt az érzésem, hogy egy másik országban járok. Az emberek kedvesek voltak, türelmesek, ráérősen, mosolygósan válaszoltak a kérdéseinkre. A szállodákban, vendéglátóhelyeken mi voltunk A VENDÉG…
Orosz B.Erika
Fotó Orosz László
