Aki szült, azért tudja, aki nem, az látja máson. Hogy mit? Annak az erőnek a hatásait, ami a női testet, mint egy puha szellő, megérinti. Vagy inkább tornádóként szétzilálja. Az ismert független döntéstámogató portál végigveszi, mi történik testünkben és lelkünkben szülés után?!
Sokan úgy érezhetik, ez már így marad. Főleg, hogy kívülállóként a frissen szült anyuka úgy fest, mint egy terhes nő újszülöttel a kezében. Amennyiben nem áll fenn krónikus betegség vagy valamilyen, a hormonháztartást érintő állapot (például betegség vagy akár a szoptatás), ez körülbelül a szülés után 1,5-2 évvel normalizálódik – megfelelő táplálkozás és testmozgás mellett. Ezen időintervallumon belül érdemes külsőnkért olyan mértékben tenni, ami feltöltődést, elégedettséget okoz, de az eredmény nem biztos, hogy csak rajtunk múlik. Így végleges döntéseket nem ajánlott hozni! De ne szaladjunk ennyire előre!
A szexuális vonzerőt sokan tartják egy jó kapcsolat mozgatórugójának, és feltételezik, hogy amikor egy kapcsolat megromlik, bizonyára a nő vagy a férfi testének megváltozott külleme tehet erről. Ez a hipotézis alapja a következő feltételezésnek, miszerint, ha a nő (aki immár anyává vált) jobban figyelt volna magára – az alakjára, megjelenésére -, akár többet edzett volna, akkor a férje kívánatosabbnak tartotta volna, és nem keresett volna máshol vígaszt. Ez a sztereotipikus megközelítés azonban nem túl valósághű. Az már igazabb, hogy amennyiben egy nő elégedett a testével, ezáltal kívánatosnak tartja magát, akkor sokkal könnyebben hangolódik rá a szerelmes együttlétre, mintha állandóan monitorozná külsejét az aktus során. De az igazsághoz további törvényszerűségek is hozzátartoznak. A gyermek érkezése krízis. Az első gyermeké főleg. A kórházi csomagot össze lehet készíteni, a babaruhákat ki lehet mosni, a nőgyógyászt ki lehet választani, a szülést túl lehet élni, de sok anyukát és apukát sokként ér, hogy immáron ők a felelősek azért a pici életért, és nem lehet kibúvót találni a felelősségek hálójából. Így a pár szülői feleadatkörökkel gazdagodik, a családi rendszerben új egyensúlyt kell kialakítani: az eddig bevált, szerelmet fenntartó technikák (színház, mozi, baráti találkozók, nyugalmas hétvégék) csak nehézségek árán és jobbára tudatos tervezéssel kivitelezhetők. Az újdonsült anya gondolatai és érzései – evolúciósan adaptív módon – a kisbaba köré rendeződnek, így sok apának nehéz az anya-gyermek szimbiotikus kapcsolata mellett megtalálnia a szerepét.
Mindkét fél elhanyagoltnak érezheti magát érzelmileg és szexuálisan is. A fáradtság, a csökkent libidó és a megváltozott prioritások gyakran eredményezik félreértések sorozatát a pár tagjai között. Az egyik kezdeményez, a másiknak nincs kedve, az első visszautasítva érzi magát. Egy idő után nem kezdeményez. Ekkor a másik úgy érzi, már nem is kívánatos. Pedig nem erről van szó! A háttérben több tényező gyakran együttes előfordulása áll. Ezek közül listavezető a fáradtság, a beszűkült élettér, a baráti kapcsolatok megkopása, illetve a nő megváltozott testével való elégedetlensége. Ez gyakrabban érinti azokat a nőket, akiknek önbecsülése erősen függ a külső megjelenésüktől.
Elina 37 éves, sugárzóan kedves nő, szép arca, tökéletes bőre és ízléses öltözködése kellemes, vonzó megjelenést biztosít számára. Egy évnyi gondolkodás és konzultáció után döntött a szülés utáni mellplasztika mellett. Elmondása szerint a szoptatás után a mellei helyén található „két üres bőrerszény” kiábrándító látványt nyújtott, és azt is tudta, hogy férjének a dús keblű, formás fenekű nők a zsánerei. A műtétről, a fájdalmakról így nyilatkozott: „Annyira fájt, jobban, mint a császár, őrület. Be is lázasodtam. Nagyon elhagytam magam. Óriási megpróbáltatás volt a szervezetemnek”. A teljes felgyógyulás egy évig tartott. Ám újra belevágna, mivel sokkal nőiesebbnek érzi magát azóta.
Orsi 36 éves, szép arcú, optimista és kiegyensúlyozott nő, aki könnyen teremt kapcsolatokat. Amikor második gyermeke 2 éves lett, úgy döntött, egyetlen műtét alkalmával túl akar lenni a hasplasztikán és a mellfelvarráson is. A terhességek nyomot hagytak a testén, a megváltozott külső gátolta a sportolásban, mozgásban. Az volt az álma, hogy újra kényelmesen érezze magát, ne azzal kelljen foglalkoznia, hogyan takargassa az extra bőrt vagy a lógó melleit. Már szexuális életében sem volt annyira magabiztos, mint régebben. A beavatkozásra senki nem bátorította. Sokan nem értették, miért akarja. „Megmutattam. Akkor megértették.” A műtét előtt elfogta a pánik, de ismét vállalkozna rá. Állítása szerint „viszonylag boldogan leélte volna az életét a műtét eredményei nélkül is, de ahhoz, hogy elhigyje, tud még nőies és szexis lenni, ez kellett”.
Egy ilyen fontos döntés előtt érdemes kicsit megvizsgálni a lelkünk mélyén munkálkodó érzéseket vagy akár automatikus gondolatainkat. Egyedül gyakran nem látunk rá olyan összefüggésekre, amelyek egy jól képzett, tapasztalt, pszichológus segítségével kibogozhatók. A plasztika-önbecsülés témában készült kutatások alapján valószínűleg elégedettebbek leszünk a megműtött testrészünkkel, de összességében magunkkal nem. Úgyhogy kezdjünk gyanakodni, ha a várt eredményt elérve további szépészeti beavatkozásokon gondolkodunk! Ez lehet alacsony önbecsülésünk jele is, de szélsőséges esetben testdiszmorfiás zavarra is utalhat, esetleg plasztikai műtét-függőségre. Fontos, hogy a műtét ne a házasság megmentő akció része legyen! A párkapcsolat újraélesztése a párterápia feladata.
A pszichológus segíthet még a műtétre való felkészülésben, javítva ezzel a gyógyulás gördülékenységét, csökkentve a lehetséges komplikációk kialakulásának esélyét. A beavatkozás után pedig támogathatja kliensét, hogy a műtét esetlegesen nem várt eredményét vagy az új testrészt el tudja fogadni. És legfőképpen egy hozzáértő pszichológussal folytatott terápiás kapcsolat hozzájárulhat, hogy el tudjuk fogadni magunkat olyan testtel és személyiséggel, amilyen megadatott.
